Múlt hét pénteken harminc év után nyílt újból Szinyei-Merse Pál életművét bemutató tárlat a Magyar Nemzeti Galériában. A kiállítás eredetileg tavaly nyílt volna meg, Szinyei születésének 175. és halálának 100. évfordulójának alkalmából.
A tárlat nem a hagyományos értelemben felépített festői életút lépéseit mutatja be, hanem életművének kései szakaszából kialakuló kultuszból bontja vissza festészetnek alakulását.
Szinyei tanulmányait Münchenben Karl von Piloty legendás osztályában végezte, azonban mesterének történelmi, akadémista szemléleté nem követte. Kinti tárlatlátogatásai során találkozott Courbet festményeivel, és megismerkedett a korabeli művészeti élet legkiválóbb festőivel, többek között Arnold Böcklinnel is, aki bátorította az élénk színek használatára.
Szinyei úttörőnek számít a 19. századi magyar festészetének modernizálásban, szabad ég alatt festett gazdag színvilágú festményeivel a magyar plein air megteremtője.
Képei azonban hiába ragyogtak életvidám színekben, az akadémista, realista formanyelvet preferáló kortársak között nem aratott sikert velük. Festői programjával viszont felzárkózott az újító törekvésű európai trendekhez, és a francia plein air festőkhöz hasonlón ő is felismerte a szabadban való festésnek és impressziónak a lényegét.
A 120 művet bemutató kiállítás, nemzetközi és hazai kontextusban is megvizsgálja ezeket a párhuzamos törekvéseket, többek között Courbet, Corot, Sisley, Ferenczy Károly, Rippl-Rónai József, Konkoly Gyula, Tóth Endre művein keresztül.
A tárlat központját Szinyei leghíresebb műve, a Majális adja. A Münchenben festett kép hétköznapi, könnyed jelenete utal arra, hogy saját korának mindennapi történéseit akarja megfesteni, szimbólumok és mindenfelé mögöttes jelentés nélkül. A festmény a bécsi világkiállításon nem aratott sikert, sőt később is folyamatosan meg kellett küzdenie a kritikákkal. A Majálist 1896-ban milleinumi ünnepségekre tervezett kiállításon fedezik fel művésztárai újra, amely kép a nagybányai festők programjának lesz majd kiindulópontja.
