Nyitra megye képviselő-testülete jóváhagyta Fabó Mária kinevezését az észak-komáromi Szinnyei József Könyvtár igazgatói posztjára. Hosszú idő után végre magyar vezetője lesz a kulturális intézménynek. A könyvtár rendkívül nagy lehetőséget kapott ezáltal arra, hogy ne csak a regionális, de bizonyos kérdésekben akár országos feladatokat is ellásson a felvidéki magyarság kultúrájának és közösségszervezésének terén.
Milány Kincső/PannonHírnök: Ön mint kassai születésű, és mint aki Kassán tanult, hogyan és mikor került a komáromi kulturális élet középpontjába?
Fabó Mária: 2001-ben kerültem Komáromba, amikor a Selye János Egyetemért Alapítvány vezetője felkért arra, hogy jöjjek ide segíteni a munkájukat. Így lettem a Sirály Kollégium igazgatója, ezt a pozíciót pedig az egyetem megalakulásáig töltöttem be, ahol aztán kancellár lettem, azaz a SJE Rektori Hivatalának vezetője. Amikor eljött a rektorváltás, arra az elhatározásra jutottam, hogy új kihívások után szeretnék nézni, és egy ideig a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségében dolgoztam mint projektvezető. Ezután kért fel Tóth Tibor színházigazgató cirka 10 éve, hogy jöjjek a színházhoz dolgozni marketing- és szervezésvezetőként. Nagyon szerettem a Komáromi Jókai Színházban dolgozni, és őszintén remélem, hogy továbbra is jó kapcsolatban leszünk.
– Miért döntött úgy, hogy indul az igazgatói pozícióért?
A legfőbb indok az volt, hogy felkértek rá, nagy valószínűséggel ugyanis egyedül nem jutott volna eszembe. Könyvtári dolgozók és más személyek is megkerestek, hogy gondolkozzak el a pozíció megpályázásán. Ezen kívül pedig 10 év után már kezdtem észrevenni, hogy kicsit lelassult körülöttem a kialakult munkamenet, éreztem, ideje felpörgetni a saját életemet. A könyvtár vezetésében véleményem szerint rengeteg kihívás rejlik, amit szeretnék a lehető legjobban meg is valósítani.
– Mik a tervei és céljai az intézménnyel?
– Rengeteg ötletem van. Elsősorban meg kell közelről is ismerkednem a körülményekkel, és főleg az emberekkel, hogy ki mit szeretne csinálni, és ami nagyon fontos, hogy ki mire képes, kit hogyan és mire lehet alkalmazni. Nekem ugyanis az az elvem, hogy akkor folyik jól és gördülékenyen a munka, ha azok, akik az intézményben dolgoznak, jól érzik magukat és azt csinálják, amit tudnak, és szeretnek. Tehát legfőképpen a tökéletes csapatmunkára szeretnék összpontosítani, felépíteni egy olyan kollektívát 19 emberből, akik mindenben együtt tudnak működni. Magából a könyvtárból pedig egy élő kulturális központot szeretnék kialakítani, ahol nem csak a polcról levenni a könyvet-elv működik, hanem író-olvasó találkozóktól kezdve gyermek- és felnőtt műsorokon át egyéb szórakoztató programok rendszeres megrendezése is.
– Akad olyan dolog, amit hasznosítani tud a színházas tapasztalataiból?
– Természetesen. Szeretnék végig szorosan együttműködni majd a színházzal, hiszen akármilyen programban gondolkodunk majd, legyen szó különféle tematikájú mesedélutánokról, vagy egy hangoskönyv bemutatójáról, esetleg színházi produkciók felvonultatásáról gyerekeknek, fiataloknak – szeretném, ha mindez velük együttműködésben történne. És mivel még mindig szívem csücske a Jókai Színház, bizakodó vagyok, hogy erre nyitott lesz a vezetőség is.
– Milyen kapcsolata van a könyvekkel, van egyébként is vonzalma az irodalomhoz?
– Könyvek között nőttem fel, a szüleim művelt emberek voltak és rengeteget olvastak, emiatt én is sokat bújtam a köteteket és nagyon szeretek beléjük temetkezni a mai napig. Nyugodtan mondhatjuk, hogy művészközegben nőttem fel. A családom egyik fele művész, van köztük zongoraművész, operaénekes, balett-táncos, színész és rendező is, úgyhogy lépten-nyomon szívom magamba a kultúrát a magánéletben is. Amellett, hogy mérnökember vagyok, hiszen ezt végeztem, az életem a művészetről szól. Ezt a két világot pedig, a mérnöki precizitást a művészettel remélem, jól tudom majd ötvözni az elkövetkezendő munkám során is.
– Mit gondol, mennyire nehéz most a könyvtár helyzete a koronavírus miatt?
– Sajnos nagyon nehezek a körülmények, de nem csak a könyvtár, hanem minden egyéb ilyen jellegű intézmény számára. Esetünkben pedig plusz nehezítő tényező, hogy a főépületből ki kellett költöznünk a rekonstrukciós munkálatok miatt, ami a tervek szerint másfél-két évig fog tartani. Mindez egyfelől rendkívül nehéz helyzetet teremt csapatépítés szempontjából, hiszen a könyvtár 5-6 helyszínre lesz szétosztva. Másfelől viszont már most örömmel tekintek arra a munkára és időre, amikor visszatérhetünk a főépületbe és felépíthetünk egy új szellemi értéket. Ebben az időszakban, amikor minden lebénul, az lesz a fő feladatunk, hogy előkészítsük az intézmény jövőbeli működését. Kezdve a weblap átalakításával, a logó felújításával, a csapatépítéssel. Most kell felkészülnünk mindarra, ami fél év múlva remélhetőleg nagyon erősen beindul majd a gyakorlatban is.
