Az Ünnepi Könyvhét keretében mutatták be Pécsett 2019. június 13-án Bartusz-Dobosi László Horizont című, tizedik – a Pro Pannonia Kiadói Alapítvány gondozásában második – megjelent kötetét, amely esszéket, kritikákat, beszélgetéseket és tanulmányokat fog egybe.
Válogatáskötet csakúgy, mint a 2015-ös Hallgatásaim gyűjteménye, ám míg utóbbit a „tudatos hallgatás”, a jelenlegi könyv szövegeit – a nyitó esszére adott reflexiók alapján – mintha a megszólítás igyekezete szervezné; az arra irányuló szándék, hogy a „térben és időben megnövekedett, kitágult horizontú, végtelennek ható világot” legyőzve „információt adjon át”, utat találjon az eltérő befogadási szokásokkal rendelkező generációkhoz. Amint a beszélgetőpartner, Halmai Tamás kérdéseire adott válaszokból világossá vált, nemcsak a pedagógusi attitűd, hanem a szabad gondolkodó függetlensége alakította a kötetkoncepciót: külső elvárásnak, nyomásnak való megfelelés helyett inkább a személyes, belső hívásra hallgatás.
A három nagyobb ciklus (Közelítések, Találkozások, Távlatok) recenziók, interjúk, tanulmányok formájában tárgyal kortárs és történeti távlattal bíró szerzőket (például Bertók László, Csorba Győző, Berda József, Eötvös József, Kalász Márton, Lázár Ervin, Méhes Károly, Takáts Gyula Agota Kristof, Mezey Katalin), jelenségeket, amelyek a prózaíró és a történész-történelemtanár látásmódját tovább gazdagították. Bartusz-Dobosi László az alkotást alkotójával együtt szemléli, a személyes kapcsolódás (megszólítottság), avagy az élő kapcsolat kívánatos katalizátorai az olvasás és az írás folyamatának. Számára a hitelesség egyik fokmérője a megélt és megírt élet párhuzamossága. Az autentikus élményhez vezető vonzódások-választások eredője ilyenformán egyrészt a múlt, másrészt a történő jelen közös tapasztalata – a földrajzi kötődés vagy az esztétikai elvek azonossága. Így kerülhettek többsége és egységbe a könyvben a dunántúli térséget, ugyanakkor a klasszikus-konzervatív irodalmi eszményt képviselő alkotók. A „naiv” olvasó öntudatlan, mégis reflektált keresését-találatait befolyásol(hat)ja emellett a kötetborító és a könyvek illata (ahogy a Füstvirágok kötet azonos című novellájában is olvasható).
Bartusz-Dobosi elgondolása szerint minden művészeti alkotás metafizikus, túlmutat önmagán, (tovább) ad valamit az olvasónak (s ez a valami felfelé irányultsággal, mintsem túlzott racionalitással jellemezhető). E tekintetben – a transzcendencia mint a hitelesség értékmérője – fontos hivatkozási pontot jelent Lázár Ervin, aki „költő volt, még ha nem is verses formában írta meg gondolatait”. Bartusz-Dobosi a Lázár-féle rövid meséket gyermeknek, felnőttnek, hívőnek, nem hívőnek egyaránt szóló szövegekként tartja számon; amelyek sűrítettségük, érzékletességük okán irigylésre méltóan versértékűek. Saját írói gyakorlatában hasonló szövegek, „versprózák” létrehozására törekszik; készülő „kerti meditációs esszéi” ebben a szellemben íródnak. Mindegyik írás egy konkrét kerti tevékenységhez vagy színhez, illathoz, növényhez kötődik, miközben „felfelé gondolkodik”.
A beszélgetés záró gondolatai visszamutattak a Pánczél Róbert tervezte borítóra (a kötet egészére): az alkotóban egyszerre él horizontális és vertikális meghatározottságának tudata, ahogy a képen az ég felé mutató (pécsi) építmények-képződmények (Székesegyház, hegyvonulat, TV-torony) a látóhatárt vízszintesen is tagolják. A természeti alakulat emberalakot is formáz, amely a két irány metszéspontjában terül el (illetve maga az említett kettősség). Ez az alak történeti-kulturális lény, mintha a múltból a jövőbe mutatna, a jelenben végighúzódó „csúnya, foltos teste” (Berda József) pedig szabadon bejárható: írható, olvasható.
Wölfinger Kitti
Fotó: Facebook
