A népszerű színész-énekes, a Sztárban sztár leszek! zenés tehetségkutató 2021-es évadának győztese most a szülővárosában, Miskolcon adott interjút a Középeurópai szinten látogatott PannonHírnök Portálnak.
Vona Ildikó/ PannonHírnök: Hogy vagy? Mivel telnek a napjaid a Sztárban sztár leszek! után?
Csiszár István „Csiszi”: Óriási élményt, kihívást, feladatot jelentett nekem ez a műsor. Imádtam minden percét, bár nagyon oda kellett magam tenni, ami hatalmas erőbedobást igényelt. A színházi premier héthez tudnám hasonlítani, amikor a bemutató előtt mindenki a maximumon pörög, de ott lemegy a bemutató és utána kialussza magát az ember. Itt viszont 8 héten keresztül tartott ez a premier hét, hiszen mindig új műsorral kellett előállni. Hétről-hétre ugyanazzal az intenzitással hozni a tőlem megszokott színvonalat, nagyon elfárasztott a végére. Sikerült nyerni, de közben annyira kifáradtam, hogy a műsor után lebetegedtem. Hiába vagyok egy edzett, terminátor típusú ember, a testem azt mondta: ő most elmegy szabadságra. Körülbelül 3 hétig voltam beteg, aztán jöttek az ünnepek, és januárban már én mondtam, hogy csinálni kéne végre valamit.
– Színházban sem tudtál közben játszani? A Győri Nemzeti tagja vagy…
– Ott most csak az Elisabeth musical megy, amiben szerepelek. A Madách Színházban kaptam egy szép feladatot, a József és a színes szélesvásznú álomkabátban én vagyok a fáraó. Érdekes, mert lejátszottam a premiert, megcsináltam az előadásokat, amiben a színházzal megállapodtunk, és másnap megint kezdtem rosszul lenni. Lett egy pozitív Covid-tesztem. Szóval, a két hónap alatt kétszer voltam beteg. Először fáradság-kimerültség tünetekkel, amihez torokgyulladás is társult, aztán – miután abból szerencsésen felépültem – elkapott a Covid.
– Már jól vagy?
– Szeretnék mindenkit megnyugtatni: már teljesen jól vagyok.
– Akkor beszéljünk a szakmáról! Hogyan kerültél a Madách Színházba?
– Megkerestek, ők is nézték a műsort. Mivel éppen kellett nekik valaki a fáraó szerepére, Tihanyi Ákos koreográfus felhívta Szirtes Tamás igazgató úr figyelmét rám. Velük már van egy szerződésajánlatom az Aranyoskámra; elmentem meghallgatásra és beválogattak, kaptam egy nagyon jó szerepet. Egyébként már be kellett volna mutatni a darabot, de a Covid miatt elhalasztották őszre a premiert. Nem akar a színház egy ilyen szép, nagyszabású musical-produkciót feláldozni, hogy aztán majd felházzal menjenek az előadások. Teljesen érthető módon várnak még kicsit, hogy a pandémia csendesedjen.
– József és a színes szélesvásznú álomkabát, ezt még kimondani is komoly feladat…
– Valóban, egy beszédtechnikai gyakorlat! Amikor kamaszkoromban elkezdtem színházzal foglalkozni, meg énekelni Miskolcon, a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárban lehetett bakeliten zenéket hallgatni Ott találkoztam először ezzel a darabbal, az eredeti felvételen Vikidál Gyula énekli a fáraót. Nagyon megtetszett már akkor, és most, amikor a Madáchban felajánlották nekem ezt a szerepet, boldogan vállaltam.
– Maga az éneklés hogyan kezdődött?
– 14 évesen kerültem a Pécsi Sándor Guruló Színpadhoz, ami egy fantasztikus közösséget jelentett a fiataloknak. Sok miskolci még tudja, amit Szép Laci bácsiék csináltak misszió volt: kinevelték az énekesi, színészi utánpótlást. Nálam is ott kezdődött az ismerkedés a zenés színházzal, az énekléssel, a különféle énektechnikákkal.
– Hamburgban jártál művészeti iskolába. Mesélnél róla?
– Kamarás Máténak köszönhetően kimehettem külföldre, egy hajóra dolgozni 2004-ben. A hajón, ahol énekeltem és ahol próbáltunk, a termet egy művészeti iskola bérelte, akik műsort is adtak ott. Ezért gondoltam, ha már Hamburgban vagyok, akkor ezt a 3 éves művészeti képzést a munkával párhuzamosan megcsinálom. Rengeteg jó szakemberrel dolgozhattam együtt, színházi gyakorlatnak pedig betudták a hajós szerződésem. Sokan elítélik, ha hajón dolgozol, mert azt hiszik: beülsz egy bárba, ahol emberek vacsoráznak, te meg ott a háttérben citerázgatsz, klimpírozol. Nálunk a hajón 1100 fős színházterem volt, 3 szintes nézőtérrel, süllyeszthető színpaddal. Nekem azok az évek sok-sok tapasztalatot adtak.
– Játszol valamilyen hangszeren?
– Én nem nevezném játéknak. Vagy inkább azt mondom: játszom rajta, nem zenélek. Egy kis zongorázás, meg van otthon egy akusztikus gitárom, amin elpiliszkázom. Tervezem viszont, hogy gitározni megtanulok komolyabban.
– Hogyan vezetett az utad a győri színházhoz?
– Egy közös ismerős révén találkoztam Cselepák Balázzsal, akivel aztán több közös produkcióban is szerepeltem. Kiemelném az István, a királyt, amit Szatmárnémetiben 2016-ban augusztus 20-án adtunk elő tízezer ember előtt. Én voltam Torda, Balázs pedig Koppány. Ő már Győrben dolgozott, ahol az akkori színházigazgató, Forgács Péter műsorra tűzte ezt a rockoperát. Balázs megmutatta neki a velem készült felvételt, így kaptam meg Torda szerepét Győrben.
– Koppányt is énekelted, ugye?
– Igen. Megbeszéltük a színházban, hogy Száraz Tamás beugorhasson helyettem. Ha Balázs valamiért nem tud eljönni, akkor én megcsinálom Koppányt, Tomi pedig Tordát. Így lettem Koppány is.
– Picit beszéljünk a szerepeidről! A padlás című musicalben te voltál Rádiós, de mikor is?
– Az még itt történt, Miskolcon. A Szemere Bertalan Gimnáziumban (az akkori szakmunkásképzőben, ahol dieselmozdony szerelő szakmát szereztem) az anyagismeret tanárom vezette a diákszínpadot. Nagyon népszerű elfoglaltságnak számított azokban az időkben a diákszínjátszás. A Herman Ottó Gimnázium például A nyomorultakat állította színpadra, az ő előadásukban Kamarás Máté volt Jean Valjean. Összefonódnak ezek a szálak, mert Mátéval akkor találkoztam, amikor a Ki mit tud?-on versenytársként indultunk. A megyei középdöntő után ismerkedtünk meg, és azóta tart a barátságunk. Csak érdekességként említem, hogy pár évre rá meg is rendeztem A padlás musicalt a Pécsi Sándor Guruló Színpadnál, Miskolcon.
– Voltál Júdás a Jézus Krisztus Szupersztárban, az is egy remek szerep…
– Akkor már Pesten tanultam, Toldy Marika néninél a Vasutas Zeneiskolában, és bekerültem a Miklós Tibi által vezetett Piccolo Színház produkciójába.
– Kenickie a Grease-ből?
– 2015-ben készült egy sztárszereposztásos előadás. Vastag Csaba volt benne Danny Zuko, Görgényi Fruzsina Sandy, és kellett egy ember Kenickie szerepére. Emlékszem, Cselepák Balázs azzal hívott fel, hogy be tudnék-e menni Pestre, de most rögtön, mert Szurdi Miklós meghallgatna. Éppen otthon voltam Monoron, gyorsan felöltöztem, bevonatoztam és elénekeltem, Miki pedig mondta: én leszek Kenickie Nagyon örültem a lehetőségnek, mert rengeteg jó embert megismertem, köztük a Vastag-testvéreket.
– A Sztárban sztár leszek! meghozta az országos ismertséget. Jönnek a megkeresések? Érezni a hatást, hogy megnyerted a versenyt?
– Igen, úgy gondolom. Én már másképp kezelem az ismertséget, mint a fiatalok. 43 éves vagyok, idén leszek 44, és van mögöttem lassan 30 évnyi színházi tapasztalat. Én már tudok nemet mondani. Azért kezdtem el a beszélgetés elején ezt a betegséges sztorit mesélni, mert a legjobbkor jelzett a testem. Nem tudtam volna eleget tenni a felkéréseknek. Annyira kifáradt, elfáradt a testem, hogy pihenésre volt szükségem. Most, hogy összeszedtem magam, kezd beindulni, és akkor fog majd igazán elindulni, ha kijön az új dalom, videoklippel együtt.
– Az mikorra várható?
– Most már hamarosan.
– Sportolsz valamit?
– Igen. Miskolcnak rengeteget köszönhetek ebből a szempontból, mert az én gyerekkorom a természetben telt. Minden hétvégét a Bükkben, Lillafüreden vagy Tapolcán töltöttem, és sokat sétáltunk, túráztunk, kirándultunk a családdal, meg a haverjaimmal. Ez a szokásom máig megmaradt. Amikor még a hajón dolgoztam és kikötöttünk valahol, mindig megnéztem a várost. Bejártam Rómát, Barcelonát, de előfordult, hogy buszra szálltam felfedezni a helyi életet, borvidéket. Nagyon szeretek kerékpározni, és járok edzőterembe is.
– Merrefelé találkozhat veled a közönség?
– Miskolcon legközelebb március 4-én, a Nőnapi Gála fellépőjeként. Cselepák Balázzsal, Veréb Tamással kitaláltuk, hogy meglepjük a hölgyeket egy látványos, zenés műsorral. Többféle műfajjal, stílussal készülünk. Színházban szintén találkozhatnak velem a nézők. Győrben az Elisabeth musicalben, Pesten pedig a Madách Színházban, a József előadásban. Lesz majd az Aranyoskám, és még nem tudom, merre visz az utam, ha kijön az új dalom.
– Köszönöm az interjút!
– Elárulok egy titkot. Lehet?
– Természetesen. Csupa fül vagyok!
– Voltam tanodás a miskolci színházban, és nagyon szeretnék egyszer visszatérni, a szülővárosom színházában eljátszani egy szerepet.
– Szerintem annak sokan örülnének. Amikor tavaly megnyerted a Sztárban sztár leszek! tehetségkutatót, mindenki nagyon büszke volt rád Miskolcon. Köszönöm a beszélgetést, és további sok sikert kívánok!
(Kiemelt kép: a TV2 fotója)
Amennyiben tetszik az interjú és a tartalmak sokszínűsége, kérjük támogassa a PannonHírnök szerkesztőinek munkáját és kövessen minket a Facebookon
