Az ukrajnai háború kitörése előtt három héttel a nemzetközi politika és a világsajtó árgus szemekkel figyelte, hogy mire jut egymással a kínai és az orosz elnök a pekingi téli olimpia megnyitóján. Amit akkor meg lehetett tudni, az kevés volt, és egyben nyugtalanító. Hszi Csin-ping és Vlagyimir Putyin a két ország ‘korlátokat nem ismerő’ együttműködéséről állapodott meg, aminek tartalmát máig sem lehet pontosan értelmezni.
Peking katonai támogatása Ukrajna ellen elmaradt, és a kínai vezető türelmesen megvárta harmadik beiktatását, amivel gyakorlatilag teljhatalomhoz jutott országában. A G-20 csoport most kezdődő csúcsértekezletén alkalom nyílik újra megnyitni a neomarxista Kína, az USA és az EU viszonyát. Hszi elnököt nem várják nyitott kapuk, és megdöbbentő közös nyilatkozatra sem lehet számítani. Azért sem, mert az amerikai Kongresszus új erőviszonyai még képlékenyek.
Kína még bottal sem piszkálja az ukrajnai háborút, de vonakodik ellenezni is
Ha létezik is bármilyen kínai hozzájárulás az orosz háborús erőfeszítésekhez, annak nyilvános jelei nincsenek. A katonai szaksajtó folyamatosan figyeli a kínai haderő dinamikus fejlesztéseit, de eddig semmilyen fontos tény sem mutat a Moszkvának nyújtott katonai támogatásra.
Hszi elnök a több ázsiai gazdaságot lazán összekötő Sanghaji Együttműködési Szervezet idei fordulójakor sem rohant Oroszország mellé állni, hanem rejtélyes szóvirágokkal közölte, hogy Moszkva háborúzzon, ha akar, de Kína szeretné a saját független globális politikáját folytatni. Egyben jelezte „bizonyos aggályait” is a háborúval kapcsolatban. Másnap viszont retorikája inkább orosz szimpátiát, és erősödő Nyugat-ellenességet mutatott, majd harmadnap megint semlegesre váltott.
Az elnöknek bőven volt oka az óvatosságra
A szamarkandi értekezlet még a Kínai Kommunista Párt 20. kongresszusa előtt zajlott, és Hszinek esze ágában sem volt megbolygatni belső hatalomépítését valamilyen háborús elkötelezettséggel. Ezt az évet inkább a belső hatalom konszolidálásával és prétoriánus politikai osztagának kiválogatásával töltötte. Amúgy is súlyos terhe volt a COVID-bezárkózás és a megroggyant világgazdasági helyzet, beleértve az ország nemzeti jövedelmének megcsappanását és az export visszaesését.
Az elnöknek bőven volt oka az óvatosságra. Moszkva a 10. helyen áll Peking exportlistáján, és január óta majdnem a felére esett. Ezért is túlzott rizikó Hszi számára, ha végzetesen elkötelezi magát az ukrajnai háború mellett.
Közben Kína 21. századi jövőjét meghatározó esemény zajlott le – új rendszer születik
Az október végi pártkongresszus Hszi megkérdőjelezhetetlen sikerét hozta. Politikai programjának minden pontját elfogadták és alkotmányos erejűvé emelték. A legfelsőbb vezetést a hozzá köthető hűséges személyekkel töltötték fel, ami a POLITICO megfogalmazása szerint már a császári hatalomhoz hasonlítható befolyást jelent.
1978-ban Teng Hsziao-ping kínai vezető bejelentette országa szakítását a múlt fojtogató politikai kontrolljával, egyben ajtót nyitott a magánvállalkozások és a külföldi befektetések előtt. A korábbinál nagyobb szabadságot biztosított az egyének mindennapi életében, némi kritikai hangot is engedélyezve. A „Reform és nyitás” politikája a pragmatizmusra, a sikerességre és a hatékonyságra helyezte a hangsúlyt, éles ellentétben a Mao-i múlt gazdasági katasztrófájával. Jórészt megszűnt a gazdaság központi utasításokon imbolygó rendszere, és az autarkia helyett hatalmas tömegben jelent meg a külföldi tőke és technológia az országban.
A cikk ITT folytatódik.
Amennyiben tetszik a tartalmak sokszínűsége, kérjük szánjon még ránk pár percet támogassa a PannonHírnök szerkesztőinek munkáját és kövessen minket a Facebookon!
