Jennifer Hillier Torontóban született, de életéből nyolc évet Seattle-ben töltött, amely város a legtöbb regényének színhelye is egyben. Állítása szerint fél a sötéttől és addig nem tud aludni, amíg minden ajtót és ablakot nem ellenőrzött a házban, hogy azok zárva vannak-e, ezen felül a legrosszabbat képzeli az emberekről, melyekből általában a történetei születnek. Nincs ez másként A hentes című regénye esetében sem, ami a Lettero kiadó gondozásában jelent meg nemrég.
Történetének főszereplője Samantha – Sam −, aki eddig két dokumentumregényt írt sorozatgyilkosokról, és most éppen egy újabban dolgozik, amely a Seattle-ben a 80-as években tevékenykedő a Hentesről fog szólni. Sam-nek ugyanis személyes érintettsége van az ügyben, hiszen úgy hiszi, kiskorában meggyilkolt édesanyja is a Hentes áldozata, a probléma csak azzal van, hogy a gyilkost két évvel azelőtt elkapták és lelőtték, mint hogy az eset megtörtént volna. Ahogy Sam egyre többet kiderít az ügyről, egészen biztossá válik, hogy a rendőrök közel harminc évvel ezelőtt rossz személyt öltek meg, és könnyen lehet, a Hentes bizony még mindig valahol él, miközben csak a következő áldozatára vár…
Kockázatos úgy regényt írni, hogy már az első pár oldalon kiderül, ki a gyilkos, Jennifer Hillier pedig pontosan ezt teszi A hentesben. Ugyan azt nem lehet mondani, hogy a könyv unalmassá válik, de kétségtelen, hogy így egyfajta izgalmi faktor szinte azonnal megszűnik az olvasása közben. Így például A hentes nem is igazán tartogat váratlan fordulatokat, cselekménye szinte végig lineáris, ami nem feltétlenül baj, de nem is ártott volna neki, ha történetében akad néhány meglepetést. Ezen felül a cselekmény pörgős, a gyilkosságok – a thriller műfajához híven − különösen kegyetlenek, és szinte végig szurkolunk a főszereplőnek, hogy rakja már össze végre a kirakós darabjait, hogy megfejthesse a rejtvényt. A többi karakter pedig…
A többi karakter végtelenül unszimpatikus, és a gond az, hogy a regény elég nagy teret enged nekik. Az hagyján, hogy a Hentes kilétére azonnal fény derül, de mellette még a főszereplő barátja, Matt is egy akkora tuskó, hogy egyrészt érthetetlen mit keres mellette Sam, másrészt idegesítő róla olvasni. A gyilkos és Matt fejezeteinek a kihagyásával nem csak egy feszesebb történet születhetett volna, hanem a váratlan fordulatok hiánya is orvosolható lett volna.
A fordítás rendben van, egyedül Sam regényének a címével képtelenség megbarátkozni, amely a Henteslaka, ami – legalábbis számomra − sehogy sem nyert értelmet, és rettentően bugyután hangzik, még ha nem is mondja ki az ember hangosan (az eredeti angolban amúgy ez Butcherville).
Hillier, Jennifer. A hentes. Lettero, Budapest, 2021, 368 oldal.
