Neil Gaiman barátságról és szeretetről szóló lenyűgöző története a legváratlanabb helyekre vezet, felejthetetlen élményt nyújtva nem csak kicsiknek.
Senki Owens kalandvágyó, kíváncsi és izgága kisfiú, amely tulajdonságainak megfelelő terepet szolgáltat otthona, a város tetején álló ódon temető; számtalan titokzatos hely és jelenség színtere. Nem kevés veszélyt hordozó barangolásaiban örök társasága a temetőben lakó szellemek és rejtélyes kilétű gyámja, Silas, akik szemén keresztül tanulja értelmezni a világot.
Érkezésekor megkapja a Temető Szabadságát, azaz “… a Temető gondodat viseli. Amíg itt vagy, látsz a sötétben. Járhatsz olyan utakon, amelyekről élők ki vannak tiltva. Az élők szeme átsiklik rajtad”.
E szabadság bezárja, és elszigeteli az élőktől, ugyanakkor az egyetlen módja, hogy biztonságban legyen a rá leselkedő legnagyobb veszélytől: a családját lemészároló “Jack nevű” -től, aki a gyermek megmenekülése napjától várja a pillanatot, hogy befejezhesse a megkezdett munkát, és vele is végezzen.
Senki Owens gyerekkorának napjait átszövi a halál árnyéka, amely iránt – talán az örökkévaló lelkekkel lévő kapcsolatának köszönhetően – meglehetős közömbösséget mutat, és nyughatatlan természete révén gyakran keresi is. Az élőkre jellemző kíváncsisága, felfedező kedve ellentétbe állítja azon vágyával, hogy olyan lehessen, mint az őt nevelő temetői népek, és még inkább; olyan, mint szeretett gyámja, Silas.
Ez a kettősség, és a főhős figyelemre méltó félelemnélkülisége teszi, hogy a regény egészében az élet szeretetének és megbecsülésének gondolata érvényesül, amely felismerésére ösztönzi az olvasót is.
“Te élsz, Sen. Azaz végtelen lehetőséggel rendelkezel. Megtehetsz bármit, csinálhatsz bármit, álmodhatsz bármit. Ha megváltoztatod a világot, a világ megváltozik. Ez lehetőség. Ha meghalsz, elszáll. Nem lesz. Megtetted, amit tettél, álmodtad, amit álmodtál, leírtad a neved. Talán itt temetnek el, talán járni is tudsz majd. De abból a végtelen lehetőségből nem marad semmi.”
