Család

A gyerekek toleránsabbak?

Furdan-Badonszky Csilla gyógypedagógus szegregált intézményben végzi autizmussal élő gyerekek oktatását, fejlesztését. Utazó gyógypedagógusként az integráltan oktatott autizmussal élő gyerekek boldogulását igyekszik segíteni. Elvégezte az Autisták Országos Szövetsége (AOSZ) animátorképzését, amellyel jogosulttá vált érzékenyítő, tudatosító foglalkozások megtartására is. Többek között a gyerekek és a felnőttek érzékenyítéséről beszélgettünk.

A PEOPLE TEAM-táborban már többször tartottatok érzékenyítő előadásokat. Szerinted mennyire fontos, hogy a gyerek táborok szervezői ilyesfajta, társadalmi felelősségvállalásra nevelő programokat is szervezzenek egy-egy turnus alatt?

Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekek minél több helyen és több formában találkozzanak a mássággal. Észrevétlenül, játékosan, interaktív módon szerezzenek új információkat, nem tananyagként beletöltve a fejükbe.

Mit kérdeznek leggyakrabban egy érzékenyítés során?

Nagyon változó. Van olyan csapat, hogy szinte beszélgetés az egész foglalkozás a játékok mellett, mert tájékozottak az autizmus témakörében osztálytárs, rokon, barát révén. Van, amikor sok kérdés érkezik. Mi lesz az autizmussal élőkkel, amikor felnőnek? Tudnak barátkozni? Tényleg vannak szuperképességeik? Minden ilyen kérdés megválaszolásra kerül, amíg együtt vagyunk.

Az érzékenyítő foglalkozásokra milyen játékokkal készülsz?

A játékok kezdetén igaz-hamis állításokat tartalmazó cetliket osztok ki, melyeket felolvasnak egymás után, és megbeszéljük, hogy igaz vagy hamis a felolvasott kijelentés. Az autizmussal élőre jellemző lehet a szenzoros túlérzékenység: zavarják a hangok, amelyeket mi észre sem veszünk; zavarja a neon fénycső villogása, ami nekünk fel sem tűnik. Ezekkel az ingerekkel körülvéve kell nekik helytállni, teljesíteni az iskolában vagy egy munkahelyen. Ezt a nehézséget próbálom bemutatni egy számolós feladattal, ahol egy jelentkező egy matematikai feladatot old meg, a többiek zavarják tapsolással vagy zseblámpavillogással. Milyen érzés így dolgozni? Mennyire hatékony? Mennyire zavaró? Ezt beszéljük meg a játékot követően.

Hány éves kortól ajánlott érzékenyíteni? Fontos-e?

Már óvodás korban létfontosságú lenne az érzékenyítés, tudatosítás. Akkor még előítélet nélküliek a gyerekek, bárkivel szívesen barátkoznak.

A gyerekek toleránsabbak a felnőtteknél?

Az egészen kicsi gyerekek még maximálisan toleránsak. Majd iskolába kerülve egyre inkább megmutatkoznak a különbözőségek, másságok, furcsaságok, s ekkor már sajnos adódhatnak ebből problémák kiközösítés, csúfolódás formájában. Ekkorra már megtanulják, hogy a leggyorsabb, a legügyesebb, a legokosabb, a legleg kell legyen az ember fia ahhoz, hogy elismerjék őt. Ez az időszak hozza el az első méréseket, összehasonlításokat, értékeléseket, ahol megmutatkoznak a különbözőségek. Az pedig, hogy egyes gyerekek hogyan kezelik a különbözőségeket, nagyban függ attól, hogy milyen szociokulturális közegből érkeznek, mit hoznak otthonról az elfogadással kapcsolatban.

Milyen eszközökkel, feladatokkal lehet érzékenyíteni az autizmussal élőkről egy tizenéves fiatalt? Változhatnak-e a felnőttek?

Kidolgozott módszertant sajátítottunk el az AOSZ képzésén. Az ott tanult, gyakorolt játékokat, aktivitásokat alkalmazzuk a foglalkozások során. Igyekszünk bemutatni, hogy milyen lehet az élet egy autizmussal élő számára. S igyekszünk magyarázatot adni a tapasztalható furcsaságokra, melyek jellemezhetnek egy autizmussal élő gyermeket. Emellett videók szintén a segítségünkre vannak a szemléltetésben. S nem utolsó sorban sok-sok őszinte beszélgetésre van szükség. Hogy a felnőttek változhatnak-e a szemléletükben? Azt gondolom, igen. De ugye ez függ az illető nyíltságától, hajlandóságától, hogy akarja-e közel engedni magához a témát, hajlandó-e arról elkezdeni másként gondolkodni.

Fontos, hogy egy autizmussal élő gyerek speciális iskolába/óvodába járjon?

Ez az adott gyermek állapotától függ, amely a fejlesztések hatására óriási változásokon mehet át. Nem lehet általánosságban meghatározni a kijelölt irányt az óvodát/iskolát illetően. Ahogy a neurotipikus (nem autizmussal élő) gyerekeket sem tudjuk egyetlen kiragadott jellemzőjük mentén elhelyezni egy bizonyos oktatási intézményben. Mindenesetre az autizmussal élő gyermeket megilleti az együttnevelés és -oktatás joga, ami nagyon összetett dolog.

Mi az oka annak, hogy az autizmus még mindig tabunak számít? Mekkora ebben az állam, az iskola és a család felelőssége?

Nemcsak az autizmus, hanem minden egyéb állapot, fogyatékosság, betegség is. Általában azt, ami az átlagtól eltérő, nehezen fogadja el a többség. Hogy ez kinek a felelőssége, és miért alakul ez így, azt az erre hivatott kutatók, szakemberek vizsgálják.

Vannak olyan állami, vállalati kezdeményezések hazánkban, amelyek az autizmussal élő emberek számára igyekeznek megfelelő körülményeket biztosítani?

Az autizmussal élők iskolai ellátása közoktatási rendszerben történik integrált vagy szegregált keretek között. A felnőttellátás pedig a szociális szférába tartozik. Szerencsére egyre több kis- és nagyvállalkozás, cég segíti pl. az autizmus ügyét is különböző módokon, adományokkal, támogatásokkal.

 

Kövessen minketFacebook

Tükörkép | PannonMaGazin 

Megosztás:
weboldal készítésONMEDIAWEB