Érd megyei jogú város, lakosságszáma dinamikusan növekszik, mely 2000-ben 56 ezer, míg 2017-ben 66 ezer fő volt a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint. S bár Érd Pest megye legnépesebb települése, igen kevés  szolgáltatással rendelkezik, úgynevezett alvó település, méghozzá a szó szoros értelmében,  ugyanis lakói nagyrészt csak aludni térnek haza, munkába, szórakozni a fővárosba járnak. Népszerűsége alacsony telekáraiban és a főváros közelségében keresendő.

Érd talán az egyik legsokszínűbb tájképpel bíró városunk: a tanyasi, falusias jellegű épületektől kezdve a modern, többemeletes családi villákig mindenféle lakóház előfordul, sőt, még egy utcán belül is igen látványosan változik a lakóingatlanok típusa.  Földútjain sétálva láthatunk szerény, ütött-kopott kis házat; viskót ápolatlan kerttel tanyaudvarral, csirkékkel; kétszintes, újonnan épült családi házat harsányszín-falakkal és zöldellő angolkerttel, kertitörpékkel; egyszintes falusi kis házat nyári konyhával és gyümölcsössel, veteménnyel, de még 2-3 szintes társasházakat is. A városias kis központi részt leszámítva egy hatalmas lakóövezetből áll a település, itt-ott egy-két kisebb szolgáltatóval és üzlettel (fodrászat, szőnyeg-kárpittisztító, bútorkészítő, cukrászda). Az egyetlen szerves, történelmi része Érdnek az Ófalu, itt megéri sétálni, körbenézni, lebaktatni a Dunához, inni egyet a helyi artézi vizet szolgáltató kútból.

Az érdi minaret

Városképileg talán a legérdekesebb, hogy a Magyarországon található három minaret közül az egyik itt, Érd történelmi magjában látható (Pécsen és Egerben idézi még a török emlékeket ez az iszlám épület). A minaret tulajdonképpen a mecsethez vagy a dzsámihoz tartozó torony, innen szólnak az imára szólító müezzin dallamai.  A világ legtöbb – összesen 6 – minarettel rendelkező épülete az isztambuli Kék mecset. Az egykori érdi török hűbérúr, Hamza székesfehérvári szkandzsakbég (Érd róla kapta a korábbi Hamzsabég nevet) építtetett 1552-1558 között a palánkvárat (kezdetleges erődítést, melyet többrétegű fallal vettek körül)  a Duna menti hadiút védelmére, melyhez feltehetőleg imahely is tartozott. A kis erődítményt hadi események során lerombolták, majd a XVII. században a védelmet megerősítették, és a helyére egy dzsámit építettek a hozzátartozó minarettel. Az egykori imahely elpusztult, a megmaradt torony műemléki helyreállítására 1971-ben került sor. A 23 méter magas, sóskúti mészkőből készült toronyba meredek csigalépcső vezet fel, ahonnan remek kilátás nyílik Ófalura és a Dunára. A minaret vasajtóval van lezárva, a kulcsot egy közeli levő házból lehet elkérni, a belépődíj 200 forint.

Zöld sziget Érd határában – Fundoklia-völgy

Természetvédelmi- és régészeti szempontól jelentős a Fundoklia-völgy, ahol a hatvanas évek elején tártak fel neandervölgyi ember és ősállat maradványokat. A leletek között szerepelnek pattintott kőeszközök, vadászzsákmány-maradványok, tűzhelynyomok is.  A területet eredetileg szemétlerakó telepnek szánták, de  a terv – szerencsére – meghiúsult. A számos itt élő növény- és állatfaj a Natura 2000 európai ökológiai hálózat védelmét élvezi. A területet kétarcúság jellemzi: a völgy pereme sziklás, füves mészkőfelszín, míg a völgy alján sűrű, fás növényzet húzódik, akárcsak egy szurdokvölgyben, az alján egészen hűvös a levegő, még nyáron is. Tavasszal és nyáron a gyönyörű zöld vegetációban lila, sárga és fehér színű virágos növényeket látni, a teljesség igénye nélkül él itt ökörfarkkóró, macskafarkú fürtösveronika, zanót, zászlós csűdfű, harangvirág, nyúlszapuka.

Magyar világjárókról – kiállítás a Magyar Földrajzi Múzeumban

Érd látnivalói közül kiemelendő a Magyar Földrajzi Múzeum, melyet az egykor itt élő világjáró-kutató geográfus, Balázs Dénes alapított. Balázs Dénes 1958 és 1989 között a világ 130 országában megfordult és végzett természetföldrajzi tereptanulmányokat. Általában egyedül, kis költségvetéssel, hátizsákkal utazott, de gyakran szegődtek mellé bajtársak is. Összesen 3276 napot töltött terepen, 983 051 kilométert tett meg, ebből 22 547 kilométert gyalog járt végig. Útjai során gyűjtött tapasztalatait könyv és cikkek formájában adta közre, melyek nemcsak magyarul, hanem további négy nyelven is megjelentek. Utolsó, Életem – utazásaim című írásában összegezte élményeit. Balázs Dénes hatalmas lelkesedéssel, erővel, energiával és tudományszeretettel vágott neki a világnak, és erőnek erejével sok-sok – természeti és emberi – akadályt legyűrve járta végig Földünk erdőit, hegységeit, sivatagjait, tengereit. Írásai tudományosan helytállóak, ámde mégis olvasmányosak, s a humort sem mellőzik. 2018-ban is érdemes elolvasni Balázs Dénes könyveit, s összehasonlítva a mai valósággal megtudhatjuk, hogy mi változott, mi aktuális még ma is.  Sok érdekes következtetést vonhatunk le belőle, illetve ismereteink is sok örök érvényű tudással fognak gyarapodni.

A Múzeum kiállításai keretében megismerhetjük a nagy magyar felfedezők, kutatók, utazók életét, eredményeiket, megszemlélhetjük a Föld öt kontinenséről gyűjtött használati tárgyakat. Csak néhány  ismertebb név a sok közül: Kőrösi Csoma Sándor, aki Tibetbe utazott keresve a magyarok eredetét, s az első angol-tibeti szótárat és nyelvtant készítette. Germanusz Gyula, aki az iszlám világ kutatója volt, 3 évig élt Indiában, ahova Rabindranáth Tagore világhírű indiai költő hívta, hogy tanítson iszlám kultúrát és történelmet az általa alapított egyetemen. A 3 éves kalandból, egy könyv – Bengáli tűz – is született, melyet felesége, G. Hajnóczy Rózsa naplója alapján írt. A könyv egészen regényszerű, igen szórakoztató, tele romantikus szállal és India társadalmát, kulturáját, éghajlatát a tudós felesége szemszögéből ismertető részekkel. Gróf Teleki Sámuel, Afrika kutató, nevét Kelet-Afrikában több földrajzi és növény név is őrzi. Előbbi különösen érdekes, mivel az afrikai országok a külföldi elnevezéseket helyi nyelvűekre cserélték le, szinte csak néhány magyar név maradt meg (Teleki-vulkán, Teleki-tó, Teleki-völgy). A tudós gróf legnagyobb tudományos eredménye, hogy eltüntette a térképről Afrika fehér foltjait és bebizonyította, hogy a vulkanizmust nem a beömlő tengervíz okozza. 

Kutyavár: az egykori vadászkastély-rom

Egy régi várrom, ami egykor vadászkastély volt, a Kutyavár névre hallgat. A legenda szerint egykor Hunyadi Mátyás (1443-1490) építtette , bizonyíték azonban nincs rá. Azonban Luxemburgi Zsigmond idejében (1368-1437), illetve 1417-ben is említenek egy Diósd környéki várat. Az egykori épületből mára csupán néhány falrész maradt meg, a terület füves, kerítéssel van elkerítve. Télen, ha elég hó esik, a környékbeli kisgyerekes családok nagy élvezettel szánkóznak és hógolyóznak a kicsinyke dombon.

Kiemelt kép: wikimedia.org