Nem mondom, hogy a nagy kihívás ne lett volna izgalmakkal teli, de minden pillanatot élveztünk, amit a konyhában töltöttünk. Az Argenteuili spárga beszerzése nem egyszerű, de megéri a fáradtságot, hogy az ember utánajárjon. Hosszú, vastag és zsenge szára van, amely a spárga szerelmeseinek is tud újat mutatni. A saláta elkészítése nem bonyolult és nem is vesz sok időt igénybe. Így az előétellel nem kellett sokat bajlódni, némi főtt burgonya, a nem akármilyen spárga, saláta, tojás, egy kevés tárkony, citrom, fehérbor (ebből javasolt ilyen izgalmas főzések során módjával a szakácsnak és a kuktának pohárba is tölteni, elhihetik, el fog fogyni), olivaolaj, só és bors szükséges még hozzá. Főételünk már nagyobb meglepetésekkel szolgált. Az “attereau” kifejezés azt takarja, hogy az ételhez használt alapanyagokat négyzet vagy téglalap alakú darabokra kell felvágni, majd pácolni, nyársra tűzni és rántani, annyit elárulok, hogy ez nem egyszerű, viszont sokkal időigényesebb, mint az előtelünk volt. Mi sertéscombot pácoltunk be, majd jóféle füstölt nyers sonkát, gombát aprítunk nagyjából azonos méretű kockákra. A kis nyársakat egy zöldségekből passzírozott szószban forgattuk meg és forró olajba dobtuk. Érdekes, számunkra újfajta eljárás volt ez, a nyársacskákon a felaprított hozzávalók nem pont egyformán fürödtek meg a pácban, így nem lett egységes a sütés sem, de az íze remek volt. A desszert a mi jól ismert almás-piténkhez igen hasonló finomság volt. A tészta semmi nehézséget nem okozott, finom és omlós volt, a tetején az alma némi áfonyával, narancshéjjal vajon futtatott betetőzést kapott. Az első este remekül sikerült. A kihívás az este végére már csak emlék volt, és a kulináris élvezet mindenért kárpótolt. Mivel a barátaink sem panaszkodtak, jól döntöttünk és a következő hónapra eldöntöttük, jöhet a “B” betű! Folytatjuk…