Hát most történt, vagy legalábbis majdnem történt. Két nagyon különböző habitusú jelölt hívei csaptak össze. Az egyik a zöldpárti, Európa-hívő professzor, Van der Bellen, csontkeretes szemüvegben, humanista és szabadelvű eszmékkel. Stílusa is professzoros: fütyül a kommunikációs guruk hatásvadászó javaslataira, hosszú mondatokban magyaráz, nem akarja a bonyolult dolgokat leegyszerűsíteni. A másik, a szabadságpárti Hofer, Orbán vagy Vona (nemigen látok már köztük különbséget), osztrák kivitelben, lendületes, harcias, egyszerű jelszavakkal és ellenségképpel. Harcot hirdet az Unió szelleme, az “elavult” szabadságjogok, a “tehetetlen” demokrácia és persze az idegenek -nemcsak a menekültek, hanem pl. a magyar vendégmunkások- ellen is. Ha ő nyer, akkor a szélsőjobb vírusa átterjed Ausztriára is.Kicsin múlt, hogy nem így történt. A demokratikus jelölt mindössze 31.000 szavazattal előzött. Bécs (amelyet ezért Bayer Zsolt rögtön kiátkozott) billentette át és a levélszavazatok. Ott nemcsak a külföldön élők élhetnek vele (a 700.000 levélszavazatból csak 38.ooo jött a határokon túlról), hanem bárki, aki a szavazás idején nem tartózkodik a lakóhelyén, hanem mondjuk a szomszéd városba kirándul, dolgozik, tanul. Kicsit jelképes ez is: a mozgékonyabb, korban vagy lélekben fiatalabb választók nem kértek a szélsőjobb bezárkózó politikájából. A győztest rajtuk kívül a nők és az iskolázottabbak támogatták nagyobb arányban. Csak tippelek: a nők talán idegenkedtek Hofer háborús retorikájától, a tanultabbak pedig jobban látták, hova vezethet Európa-ellenessége.Ausztria két fele nagyon mást akart. Szembekerült a biztonság és a szabadság eszménye, ami életveszélyes szakadás. Pontosabban: mindkét fele biztonságot is akart, de az egyik azt szabadsága feladásával képzelte el. Akik Hoferre szavaztak, menedéket kerestek a világ hektikus változásai, a válságok és a menekülthullám elől. Úgy érezték, az elzárkózást, rendet, fegyelmet, kisebb demokráciát, több erőt ígérő Orbán- vagy Vona-klón adhatja meg nekik. Az ország másik fele tudta: a szabadság feláldozásával csak a kiszolgáltatottság nő, és a kiszolgáltatottság nem biztonságot, hanem függőséget szül. Mi itthon már megtanultuk: éppen az, aki teljhatalomra tör, érdekelt abban, hogy nőjön a bizonytalanság és vele a félelem, mert akkor majd mindenki az erős uralkodót keresi. Ezért ha kell, ijesztget, aláássa a szociális biztonságot, kegyei osztogatásától teszi függővé és kiszámíthatatlanná a gazdasági környezetet.Az osztrákok még nem tudják. Nem kívánom nekik, hogy megtapasztalják. Elvégre szegről-végről “sógorok” vagyunk.