Az egészséges étkezés mindig dicséretre méltó, és egyre többen vagyunk, akik igyekszünk betartani ennek alapelveit. Ám, mint mindenben, ebben is úgy van: a túlzások egyáltalán nem vezetnek jóra, sőt, inkább negatív irányba befolyásolják hosszútávon az egészségünket!

A mértéktelen táplálkozás még az egészséges, vagy az egészségesnek hitt élelmiszerek fogyasztása esetében is ugyanúgy helytelen, még akkor is, ha igyekszünk csupa szupertelt, vagy egészséges biotermékeket magunkhoz venni a táplálkozásunk során.

Azok a társadalmak, amelyek pozitív jövőképpel rendelkeznek, biztosítani tudják a gyermekek és a fiatal generációk számára azt, hogy egészségben növekedve fejlődjenek, és majd ők maguk is a megfelelő módon nézhessenek szembe a felnőtt válással és a gyermekáldással. Az időseknek pedig biztosíthassák azt a fizikai és szellemi energiát, amellyel életük utolsó szakaszát jó egészségben, és ne pedig a különféle betegségek, nyavalyák fájdalmaiban és rabságában tölthessék el.

Széles körben kimutatták már, hogy az úgynevezett „népbetegségek” vagy civilizációs ártalmakként emlegetett leggyakoribb betegségek – melyek vezetik egyébként az elhalálozási statisztikákat is – mint pl. a szív – és érrendszeri betegségek, vagy a cukorbetegség kialakulása. Ezeket nagyrészt a kiegyensúlyozatlan vagy a hibás táplálkozásra vezethetik vissza, és a megfelelő, jó táplálkozás tökéletes eszköz arra is, hogy a fertőző, gyulladásos, vagy pedig a paraziták által okozott megbetegedéseket visszaszorítsuk. Korunk társadalmának azonban mégis van egy paradoxona: míg a miénkhez hasonló társadalmakban a túlzott, a hibás, vagy pedig a kiegyensúlyozatlan táplálkozás miatt betegednek meg az emberek, addig a világ számos részén folyamatosan halnak éhen, és az alultápláltság különösen érzékennyé teszi a szervezetet mindenfajta betegségre.

A túlzásba vitt állati fehérje fogyasztás elsavasít!

Azt, hogy a túlzott mennyiségű állati fehérje elsavasítja a szervezetünket – talán már mindannyian hallottuk. A táplálkozástudomány megállapítása szerint, a napi fehérjeszükséglet ideális súlyú személy esetén, körülbelül 1 gramm/testsúlykilogramm.

A kisgyermekek, és a fejlődésben lévők, valamint a sportolók – különösen a testépítők – nyilvánvalóan nagyobb mennyiséget igényelnek belőle. A fehérjeszükséglet azonban nem változik a végzett tevékenység jellegétől függően, úgy tehát a jóléti társadalmakban a lakosság átlaga bőven túllépi az ajánlott mennyiséget. Azt pedig teljesen tévesen gondoljuk, hogy minél több állati fehérjét fogyasztunk, annál többet teszünk vitalitásunkért és egészségünkért! Magas nitrogéntartalmuk – melyre részben szükségünk van, de nem tudjuk elraktározni – többletmunkát ad a vesék és májunk számára, melynek az a feladata, hogy a felesleget salakanyaggá alakítsa. Ha eltávolítjuk a nitrogént – ami a fehérjéből marad, lebomlik, és „energiává” alakul át, szénhidrátok és zsírok formájában, amelyek esetlegesen üzemanyagkészletként halmozódnak fel.

Félkész és előre csomagolt termékek. Vajon mi velük a fő gond?

A fehérjék emésztésének kedveznek az ásványi sók, és bizonyos enzimek is melyeket elsősorban a friss gyümölcsökből és zöldségekből vehetünk magunkhoz. Így ez még egy ok arra, hogy növeljük a fogyasztásukat.

Aki nagy mennyiségben fogyaszt növényi eredetű termékeket, főleg nyersen, lehetővé teszi az ízlelőbimbók számára, hogy azok megtanulják elismerni és értékelni ezeket a kifinomult árnyalatokat, és olyan tapasztalatokhoz és élvezetekhez jussanak, melyek ahhoz hasonlatosan, mint amikor a gyakorlott orr megkülönbözteti a virágok illatát. Ha az ízt a nátrium-klorid szolgájává tesszük azzal, hogy bőven teszünk belőle az ennivalóba és előnyben részesítjük a sóban gazdag félkész termékeket, súlyosan megterheljük vele a szervezetünket, mert megfosztjuk az egészséghez szükséges és így értékes forrásoktól, ezenkívül folyamatosan elszegényítjük íz-érzékelésünket.

A só és a cukor

A „só” – mint fogalom, gyakorlatilag egy kémiai vegyületet jelöl, amint egy sav-bázishoz való kapcsolódásából kapunk meg. Az átlagember mindazonáltal kifejezetten a konyhasót éri alatta. „Természetes” előfordulása a finomítatlan só, melyet a tengervíz elpárologtatásának eredményeképpen kapunk meg. Értékes táplálékkiegszítő, mert a nátrium-kloridon kívül, sok egyéb kémiai elemet is tartalmaz ugyan szerény, de akkora mennyiségben, amennyi szükséges a szervezet anyagcseréjéhez. A só ugyanis a finomítás során veszít az értékéből, és mint annyi másra, a sóra is igaz, hogy mértéktelen fogyasztása kárt tesz a szív – és érrendszerünkben, valamint a keringésben. Arról nem is szólva, hogy kárt szenved az étel íze és élvezete is: a sok só „megöli” és uralja a fogások ízét, és azon kívül, hogy önmagában nagyon meghatározó az íze, tudtunkon kívül a füstöltáru, konzerváru, a sajtok, italok és félkész termékek adalékanyagaként is fogyasztjuk.

És a cukor? Maga a „cukor” szó általában olyan anyagot jelöl, melyet édesítőknt gyártanak és szereznek be. Valójában a szacharózról van szóami kémiailag egy glükóz és egy fruktóz molekulából épül fel. Ezek a cukrok, mint egannyi minden más, szintén megtalálhatóak a természetben. A kémilailag sokkal összetettebb keményítőkkel (amidokkal) együtt a szénhidrátok részét alkotják. Az elsődleges tápanyagok eme hosszú sorából, és különösen a keményítőből meríti saját enerhiaforrását a világ népességének legnagyobb része. A szacharóz, melyet a cukorrépából és a cukornádból nyernek, olyan lesz, mint a „finomított” só, vagyis elveszti azokat az értékes anyagokat (más cukrok, sók, vitaminok, stb.) amelyek ezekben a zöldségekben vele együtt vannak jelen. Miután a szervezet a cukrot két alkotóelemére bontotta (glükózra és fruktózra) azonnal felszívódik és mint azonnal felszívódó „üzemanyag” egyenesen a vérbe jut. A vér mindig tartalmaz cukrot egy bizonyos mennyiségben: az állandósult eltérések – bizonyos szint alatt vagy felett – súlyos problémákat okozhatnak, leginkább cukorbetegséget.

Ha „túl sok” a cukor, a túlterhelt szervezetnem képes értékes szerepét ellátni, és azon túl még megjelennek a sajnos jól ismert következmények is, mint a fogszuvasodás és az elhízás, vagy a nem kívánatos gombák elszaporodása a szervezetben, pl. a Candidasis.

A gyümölcsök és a természetes gyümölcslevek azonkívül, hogy gondoskodnak a kifogástalan működésű anyagcsere számára legmegfelelőbb formájú cukorról, és a mai életvitelünkhöz elegendő energia beviteléről, a legjobban oltják a szomjunkat, „élő” vizet biztosítva a számunkra, és egyensúlyban tartják szervezetünkben a kálium és a nátrium arányát.

Ugyanis, míg az összes gyümölcs általában gazdag az egyik ásványi anyagban, és szegény a másikban, addig étrendünkben – mint ahogy a konyhasó esetén már említettük – a nátrium túlsúlyba került. A nátrium és a kálium helyes egyensúlya pedig hozzájárul egészségünkhöz, többek között az artériás nyomás megfelelő szabályozásához.

És vajon az oly egészséges, élő, természetes táplálékokat is túlzásba lehet vinni?

Nem kevesen vannak, akik túlzásba viszik a gyümölcsfogyasztást, hiszen a gyümölcs olyan egészséges, na és persze, úgy gondolják, hogy ha sok gyümölcsöt esznek, az méregteleníti szervezetüket, így a kilóktól is hamarabb megszabadulnak. A szakemberek szerint ez azonban az esetek nagy részében ez a dolog pont fordítva is elsülhet! A gyümölcsökben ugyanis rengeteg a cukor, a gyorsan felszívódó szénhidrát, és némely gyümölcs hirtelen meg tudja emelni a vércukrunkat.

A túlzott gyümölcsfogyasztás tehát hizlalhat, míg a túlzásba vitt zöldségfogyasztás – noha maga az élő táplálék rendkívül egészséges!- túlzott rostbevitelének köszönhetően fokozott gázképződéssel járhat, ami pedig puffadást tud okozni.

A konklúzió tehát az, hogy ha mértékkel fogyasztjuk az egészséges, természetben előforduló élelmiszereket és élelmiszercsoportokat, és igyekszünk étrendünket változatossá és kiegyensúlyozottá tenni, és odafigyelni a napi 4-5-szöri étkezésre, akkor vitalitásunk, egészségünk, életkedvünk is megnő, és a nyavalyák is ritkábban találnak meg bennünket.

Képek forrása: milesandmeals.cafeblog.hu, 123rf.com; theartofunity.com, zliving.com, nainazway.com; pinterest.com