Lefekvés előtt még koccintottunk egyet neszmély büszkeségével a kiváló zamatú zöldesbejátszó aranysárga kellemesen savanykás borral. Kora reggel a Neszmélyi borvidék szomszédjába, Mórra ugrunk át, ott folytatjuk virtuális hazai bortúránkat.

A XIX. században Mór és vidéke még a Neszmélyi borvidék részeként működött. Akkor aztán Mór község kérvényezte, hogy a terület különálló borvidékként működhessen tovább, így született meg a Móri borvidék.

A Mór környéki szőlőket a Bakony és a Vértes hegység közötti Móri-árok nevelgeti. Jó lehet itt még szőlőnek is lenni, hiszen a táj gyönyörű és ennek mindig is tudatában volt az ember. Nem véletlenül volt már lakott ez a vidék azelőtt is, hogy a honfoglaló magyarok megjelentek a vidéken. A Csák nemzetség is uralkodott itt.

Régi hagyománya van a szőlőtermesztésnek, és ezt a XIV. századból írásos emlékek is őrzik. Nemcsak hagyománya, de híre is volt a móri boroknak, de a törökök félbeszakították ezt a tevékenységet és még pusztítást is végeztek.

A törökök elvonulása után sok idő kellett, hogy a szinte teljesen elnéptelenedett vidékre visszatérjen az élet. A megritkított magyar lakosság mellé német telepesek érkeztek, valamint megérkeztek a kapucinus rend szerzetesei, akik értettek a szőlőhöz, és ez meg is látszott a vidéken.

A Móri borvidéket nevezik az Ezerjó hazájának is. Az ezerjó szőlőből készült bor alkoholban gazdag, markáns, kissé fanyar, száraz és zöldesfehér színű, amelyből ez a borvidék nyújtja a legjobbat.

A löszös, mészkőtörmelékkel kevert talajon növekedő és gyümölcsét adó szőlők, valamint az enyhe tél és a sok légmozgás nem kedvez a betegségeknek, ugyanakkor a hegyek és dombok oldalain kiváló a mikroklíma segíti a gazdákat, mert egész nap napfényben fürödhetnek a szőlőfürtök.

Fotó: pixabay.com | videó: YouTube.com