Így megy ez egész 2016-ban, s emlékezzünk egy kicsit: már az év első munkanapján kínosan nézhettük a napokig tartó hirdetőoszlop-balhé bohózatát. S ez az utcai küzdelem még le sem került a címlapokról, máris itt volt a Katinka-ügy zavaros körbehazudozása. Azóta sincs megállás, egyetlen hetünk sem telt el anélkül, hogy ne kellett volna kapkodni a fejünket az álmélkodástól.Az öt hetilap Krónika-rovatainak segítségével megpróbáltam összeszámolni, hogy az idei év eddigi 120 napja során hány olyan botrányos esemény, ügy, konfliktus merült úgy fel, hogy legalább három napig képes volt a vezető hírek között szerepelni. Január eleje és április vége között összesen huszonnyolc (28…) ilyen ügyet vehettem számba. Azt is írhatnánk, nem volt olyan hét, olyan nap, amikor legalább két-három képtelen botrány ne uralta volna el mind a közszolgálati, mind a bulvármédia koncentrált figyelmét.Természetesen nem azt állítom, hogy ezek mindegyike hasonló jelentőségű, hasonló politikai fontosságú eseményt takar. Több is van közöttük, amelyről üvölt a mesterségesen előteremtett, időzített jelleg. Vannak, amelyeket a mindenkori politikai küzdelmek, hatalmi játszmák természetes tartozékainak tekinthetünk. Ám akadtak olyan – rendszerszintű – botrányok is, amelyeknek normál körülmények mellett akár kormányválsággal, alapvető politikai bizalmi válsággal kellett volna együtt járniuk. (Ilyeneknek tekinthetnénk a Választási Irodánál kialakult, szégyenteljes jeleneteket, valamint azoknak a hivatali kezelésmódját, avagy az elmúlt heti MNB-osztogatások teljes homályát.)De az igazi botrány az, hogy mindeközben szétesett a mindennapi kormányzás, s még a legilletékesebbek sem képesek elhitetni magukról azt, hogy tényleg tudják is azt, amit megmagyarázni sem képesek. Az igazi botrány a létfontosságú alrendszerek mindennapos működési nehézségeinek elhatalmasodása. Az igazi botrány az, hogy mindeközben harsog a médiából az önünneplés, a nemlétező reformok nagy hangon való reklámozása, s hogy mindezt “jobban teljesítőnek” hirdetik. Belegondolni is szörnyű: hogyan néznének ki a közállapotok, ha Magyarország nem teljesítene jobban, ha a magyar reformok nem működnének ily’ nagyszerűen. Akkor tényleg be kellene érnünk a mindennapi botrányok örömével.