A kézírások vizsgálata folyamán megfigyeltem, hogy egyes emberi tulajdonságok különböző vizsgálati alanyok esetében meglepő azonosságokat mutatnak, ami azt bizonyítja, hogy bár nincs két egyforma ember, ergó egyforma kézírás, sőt ugyanúgy nem vagyunk képesek leírni még a saját nevünket sem, mégis a kézírásunkban megmutatkozó jellemünk, identitásunk hasonló, vagy szinte azonos írásjellemzőket, kalligrafikus elemeket mutat a vizsgált halmazban.

Vegyük például a nemi identitás kérdését.  Aktív grafológusi ténykedésem folyamán módomban állt olyan egyénekkel is találkozni, akik azzal a céllal kívánták megvizsgáltatni a kézírásukat, hogy fellelhetőek-e benne a nemi identitásukra vonatkozó jellemzők. Ha rövid, és cinikus akartam volna lenni azt mondtam volna, hogy fellelhetőek, de a kérdés nem ilyen egyszerű. Ha fellelhetőek, vannak-e olyan jellemzők, melyek segítségével tévedhetetlenül megállapíthatjuk a tényeket. Ha komoly, megalapozott az analízis kérése a szükséges anyagok – elegendő írásminta, fontos adatok – is rendelkezésünkre állnak.

Születéskor már rendelkezünk bizonyos genetikailag behatárolt tulajdonságokkal, amely életünk  folyamán vagy meghatározza, vagy befolyásolja identitásunk irányát, kialakulását. A gyermek amikor rácsodálkozik a világra, s ráébred, hogy ő is része ennek a titoknak, tulajdonkeppen beilleszti önmagát a környezetébe.  Nagyon korán, még kisded korban a nemi identitása is kialakul, mely teljesen független a környezeti elvárásoktól.  Az más kérdés, hogy később tudatosan – általában – próbál megfelelni az elvárásoknak még akkor is, ha tudatában van “másságának”.  Nyilván ez a fajta feszültségekkel terhes megfelelni vágyás rendkívüli romboló hatással bír a személyiségre.

Vizsgáltam olyan hölgy írását, aki a családi elvárások miatt férjhez ment, gyermeket szült, holott mindig is tudta, hogy a saját neméhez vonzódik – a későbbiek folyamán átvette az irányítást saját sorsa alakulásában, így konstatálhatjuk, hogy élete az általa kívánt mederbe terelődött. 

Az elemzés központi kérdése nem is önmagára irányult, hiszen kiváló önismerettel rendelkezik, hanem a  párja írásának a vizsgálatára. A vizsgálat központi kérdése a jellem, valódi nemi identitás, valamint a pár, vagyis kettőjük hosszútávú együttélésének lehetősége volt.

Az írásvizsgálathoz tőle is kértem írásmintát, mivel a két minta elemzése során egyértelművé válik mindkét személyiségkép, következésképpen mindkét identitásirány, ergo a közöttük fellépő érzelmi reakciók okai.  Az első helyen említett hölgy  kézírása  a látható személyiségjegyeivel teljesen adekvát képet mutatott.  Intelligens, kreatív, laza, relatíve az átlagostól nagyobb, közepes nyomatékú kézírása, amely mindezek mellett gyors, pontos, szemléletes, és esztétikailag is jó minőségű.  Deviancia jelei nem mutatkoznak semmilyen téren sem.

 A kérdéses hölgy kézírásának vizsgálata során első benyomásom az volt, hogy takargatni, elfedni akar valamit. Írása ugyanakkor dominanciára való törekvést, előtérbe való helyezkedést, a különlegessége fitogtatásának nyilt megmutatkozását tükrözte. Ez az ellentmondás a pszichében rejlő kompenzálás megnyilvánulása is egyben; a rejtélyesség látszata, valamint a valódi identitás keresése között, illetve keresése annak, hogyan mutatkozhat meg a külvilágnak.

Írása alsó zónái hemzsegtek a geometriai ábráktól  –  például háromszögek – melyek irányultsága minden esetben baltendenciásak.  Az íráskép egésze erős nyomatékú, sietős,  a sorok ütközőek, a szavak egymásba érnek, nem tagoltak sem a szavak, sem a sorok, valamint ritmikusan ismétlődnek a  fedővonalas betűképzések.  Kezdőbetűi cikornyásak, manipuláltnak mondhatók, általában a betűk nagyobbak az átlagosnál. Mindezekből a jellemzőkből arra következtettem, hogy  írásminta készítőjének “takargatnivalója” a nemi identitásával függ össze, amelyre az alsózónás betűk tendenciózus ismétlődése vezetett. A takargatást azért tettem idézőjelbe, mert csupán a külvilág elől próbál rejtőzködni, vagyis őszintén megnyilvánulni, irányultságát felfedni. 

Az első hölgy kérdése arra is vonatkozott, hogy megmarad-e mellette a választottja.  Mivel azonban az íráselemzés nem a jóslás kategóriája, ezért csak óvatos következtetésekre lehet jutni a jövőt illetően, ezért azt a konklúziót vontam le a karakterfeltárás után, hogy szerintem ez életszerűtlen lenne, de a pozitív fejleményekben való hitünket azért nem szabad feladni.      

Grafológusi   ténykedésem során a fentihez néhány, kísértetiesen hasonó esetre is bukkantam, voltak  hölgyek, akik írásuk elemzésének segítségével vártak valamilyen megerősítést, de többnyire az a fajta kíváncsiság vezette őket, hogy felismerhetőek-e nemi identitásuk a kézírásuk alaján.  (Milyen érdekes! Férfiak ilyen kérdésekkel nem fordultak hozzám.)  :))   

Vizsgálataimból azt a következtetést is levontam, hogy amíg a született, és tudomásulvett, elfogadott homoszexuális/leszbikus identitás, vagy biszex irányultság  látható devianciákat nem okoz a személyiségben, addig ezzel ellentétben az elhárítás, tagadás, rejtőzködés,- de a leplezetlen magamutogatás is – komoly személyiségzavarokat, devianciákat eredményez.