Már leírni is felesleges a legközhelyesebb tanulságot: ép elmével nem lehet egymás ellen indítani a baloldali jelölteket. Pontosítok: ha valaki biztos benne, hogy 2018 nem nyerhető, az akár tehet is így. Lehet legitim törekvés az is, ha egy párt főleg a saját karakterét akarja megkülönböztetni, és ragaszkodik a különálláshoz, amennyiben úgy számol: a tét az, hogy a következő ciklusban ki és milyen az ellenzék kormányváltásra készülő vezető ereje. (Az LMP pl. két választáson is ezt a stratégiát követte.) De aki csak egy pici esélyt is lát arra, hogy 2018-ban megállítható a szociális és szellemi rombolás, az a karakterépítés mellett mégiscsak ügyel a szavazatmaximálásra is. Én nem tudom, nem akarom, nem tartom tisztességesnek az esélyek feladását. Egy elemző megteheti ezt, egy politikus nem.De a nyilvánvalón túl vannak más tanulságok is.1.Nincs tét nélküli körzet. Ma a remény a legnagyobb hiánycikk a demokratikus oldalon. Egyetlen grammját sem szabad elpusztítani. Az elkeseredés és a várakozás akkora, hogy egyetlen, a fideszes többségen nem is változtató önkormányzati hely körül is jelképes erejűvé válik a küzdelem.2. A közvélemény elkerülhetetlenül mindig a nagyobb pártot hibáztatja a konfliktusokért. Kár ez ellen kapálózni, sérelmeket hangoztatni, magyarázni, hogy ki ütött előbb, hogy náluk meg verik a négereket és őszödöznek meg árulóznak meg frocliznak. Jobb felnőni a szerephez. A családban is a nagyobb testvért vesszük elő, ha verekedés van: miért nem volt ő az okosabb.3. Mindenki számít, a kis pártok is. A pártok támogatási átlaga mögött nagy a szóródás. Amelyiknek országosan 1-2%-a van, lehet egy jó figura vagy egy eleven közösség miatt helyben erős. Ha az MSZP és a DK nem vész össze, még kettejük összefogása sem lett volna elegendő a PM nélkül.4. Ha mindhárman közös jelölt mögött sorakoznak fel, akkor is csak pár szavazattal győznek. 2014-hez képest ebben a körzetben a Fidesz nagyon sok szavazatot vesztett, de a demokratikus oldal nem gyarapodott. Ha meggyőzőbb arányokat, és főleg ha az egyharmadosnál nagyobb részvételt akarunk, nem elég a pártok együttműködése. Az örökös “együtt vagy külön” vita helyett tágítani kell a kört. A változást akarók szélesebb mozgalma kell, civilekkel, szakemberekkel, új, érdekes emberekkel.5. Az MSZP bízott saját jelöltje ismertségében. Nyilván kipróbált, ismert, derék közéleti ember. De van, amikor ez nem előny, hanem hátrány. Lehet, hogy a választók nem mindig az ismertet akarják, hanem valami újat. Ismerem az előválasztás összes veszélyét, de ezek még mindig kisebbek annál a veszélynél, hogy a pártok saját megbízható politikusaikhoz ragaszkodva nem tudnak senkiben, pláne valaki újban megegyezni. Ezt megoldhatja az előválasztás. Persze ahhoz is felnőtt, egymással szemben méltányos, a közös szabályok betartására képes emberek és pártok kellenek.