Sokszor csodálom Társaimat, hogy mennyire kitartóan megyünk együtt. Egymást húzzuk, hol én, hol Ők fáradunk, ott a segítő kéz és egy biztató mosoly, vagy ölelés. Gallóné Piroskát, Stockholmban értem el a héten…Minden héten dolgozunk, találkozunk. Törley Katával, Sulyok Blankával, Istvánnal, vagy épp a Budapesten lévő Varga Andrea – aki a Védőnői kisemmizés ellen küzd – a “póstás” és viszi az anyagot Pilz Olivérnek Miskolcra… napi több száz kilométert vezet. Családanyák – Édesapák, akik még szabadidejükben is egy szebb, jobb jövőt építenek.Előttem van a kislányom, aki rengeteget tanul, szorgalmas, szereti, tiszteli a tanárait és percek alatt a saját bőrén érezte és értette meg, hogy miért is kell a kockás ing! Saját maga vette ki a szekrényből… a hosszú éjszakai föntlétek és a használhatatlan tankönyvek miatt, mikor a számítógépet kell bújni, hogy a könyvekben feltett kérdésekre választ találjon. Mikor látja, a tanárnő feszült, ideges, mert már fáradt a sok helyettesítéstől, a sok órától, a nagy létszámú osztályokban. Mindenki a maga bőrén tapasztalja meg, ez így nem működik. Szombat este sétálunk egy nagy áruházban, fagyival a kezünkben és beszélgetünk. A kedvenc sorozatairól, a kötelező olvasmányról, amitől szenved, de kitartóan a végére ért – az Egri csillagoknak – és jöhet a Harry Potter…Más világ, más könyvek, úgy érzem felszabadultabbak és sokkal tisztábban látják a körülöttük lévő világot. Reméljük, lehetőségeik is lesznek ebben az országban és nem kell más országban kamatoztatni szorgalmukat, tudásukat és tehetségüket. Elmegyünk egy csokoládé bolt előtt, és “kikunyerbászik” egy zacskó cukrot. Na jó, engedek. Ránézésre, olyan mint a régi Dunakavics cukorka. Miért ne? Ma reggelinél olvassa a zacskót, milyen cukorkák vannak benne : hányás ízű, por ízű, kosz ízű… és had ne soroljam, remélem a képen látszik.Nevetek… mennyire más világ és mégis ugyan az! Gyerekek! Vajon Nekik mennyit kell majd küzdeniük vagy sikerül-e nekünk kiharcolni, az Ő szebb, jobb, igazságosabb Magyarországukat? Vagy Ők is menekültek lesznek? Azt kérdezik, honnan van az erőnk, hitünk, és meddig bírjuk még? Kötelességünk egy szebb, jobb, igazságosabb jövőért harcolnunk, hogy Nekik legyen jövőjük!Tisztességes becsületes betegellátásért, az idősekért, egy hiteles oktatásért, a fiatalokért. Küzdeni a szakmai dilettanizmus ellen. Mert a jövő, a gyermekeinkben van! Hogy lesz- e jövőjük , az viszont rajtunk múlik!