Mondjuk, eddig is az enyém volt, de rengeteg honifitársam viszolygott attól, hogy Orbán kisajátította a nemzeti jelképet. Sokan fojtották el magukban keserűen, fájdalmasan a magyaroknak szurkolásban is kifejeződő nemzeti érzést, mert azt gondolták, ez már Orbán birodalma. Elvégre ennek az embernek az volt a politikája, hogy csak az tartozik a nemzet közösségéhez, aki vele van, aki fideszes. A haza nem lehetett ellenzékben. Tehát amikor ő veszített 2002.ben, akkor a haza veszített. Mindent úgy épített fel, hogy ő, és amúgy bűnözői köre legyen a magyarság egyetlen képviselője, mindenki más hazaárulónak minősült.Arra azonban, ami ezekben a napokban történt, senki nem lehetett felkészülve. Azok a baloldali, liberális, vagy csak simán Orbánra nem szavazók is boldogan viháncolnak a kollektívvé vált sikerélmény hatására, akik ezt már nem is feltételezték önmagukról. Akik ellepik az utcákat, tereket, kipingálják az arcukat, bejegyzéseket közzétéve is szurkolnak a válogatottnak, bizony, nem mind fideszesek. Én csak tudom. Rengeteg, Orbántól viszolygó barátom, ismerősöm posztol, próbál rávenni, hogy menjek vele valamelyik térre kivetítőt nézni.Végre újra miénk lett a magyar zászló, amit megpróbáltak elvenni tőlünk. A nemzeti összetartozás, ha úgy tetszik, egymásra találás pillanata ez. A gólt nem Orbán lövi, és a Gyirmót-Paks meccsen sem lesznek többen ötszáznál. A kórházi várólisták sem rövidülnek és az orbáni magyar gazdaság a leggyengébb az egész Unióban. Ha lemegy az őrület, majd újra ezzel foglalkozik az ország, de legalább is a kormány ellenzéke.Most azonban örülök annak, hogy visszavettük a magyar zászlót, a közös szurkolás örömét, hogy együtt élünk meg egy sikert. Te pedig, aki utálod a Fideszt és mihamarabbi bukását várod, ne szégyelld az örömöd, a könnyeid, a büszkeséged. Nem lettél fideszes, “csak” kimutatod, hogy magyar vagy és örülsz más magyarok sikerének. Ez most éppen elég.