A gyűjtögető életmód most ért a tetőpontjára. Aki piros bogyókban utazik, annak az őszi erdő-mező maga a földi paradicsom. Azért nem árt figyelni az ide vonatkozó rendelkezésre, ugyanis az erdőtörvény kimondja, hogy egy személy, egy nap 2 kg vadnövényt gyűjthet, ennyiben határozták meg az egyéni szükségleteket. Efelett mindenképpen engedélyre van szükség!

A piros bogyók közt a csipkebogyó – leánykori néven vadrózsa – viszi a pálmát. Van ahol ebrózsának, gyepürózsának is nevezik, áltermése is lehet hecsedli, bicske, csitkenye – ilyen szép nevekkel illetik a csipkebokor vagy vadrózsafa áltermését. A húsos vacokból keletkezik az érett állapotban fénylő, piros csipkebogyó, amelynek belsejében több kőkemény aszmagtermés (mag) található. A magokat szúrós hegyű szőrök veszik körül, amely egészben való fogyasztásra élvezhetetlenné teszi. Nem csak ínyenc készítményekhez való gyümölcsöt, hanem mint a sorvadásos betegségek hatásos gyógyszerét is tisztelte benne az ókor embere. Valódi értékét magas C-vitamin tartalma adja, amely felülmúlja a bármely más gyümölcsben kimutatott értéket – szerencsére ezt már az U10-es korosztály is kórusban fújja.

A csipkebogyót sokféle formában fogyaszthatjuk – szörp, íz, bor – készíthetünk belőle levest, mártást, desszertet.  Szeretjük, mert remekül illik az erdő vadjai mellé is. Aki hecsedlire áhítozik, erősen lesi ilyenkor a híradást, mikorra várható a dér, hogy megcsípje, hiszen azután már nem olyan fanyar ízű, lehet indulni bogyógyűjtésre.

 A városlakóknak nem muszáj erre hagyatkozni, elég arra figyelni, mikor jelenik meg az erdőkhöz közeli piacokon a csipkehús, a csipkevelő vagy pép. Nevezik így is, úgy is, érkezik fóliába hegesztve vagy befőttes üvegekbe csomagolva. Dolgozni vele csupa öröm, hiszen a munka dandárját elvégezték már helyettünk.

Házi csipkebogyólekvár

Hozzávalók:

2 kg dércsípte csipkebogyó

60 dkg cukor

Elkészítési idő: 120 perc

A csipkebogyót megtisztítjuk, majd kevés vizet aláöntve puhára pároljuk. Szitán áttörjük, így a benne lévő szőrök és magok nem kerülnek a lekvárba. A sűrű gyümölcspépben elkeverjük a cukrot, és lassú tűzön tíz percen át főzzük.

A tűzről levéve forrón üvegekbe töltjük, és az üvegeket lezárva száraz gőzbe tesszük. Ha csipkebogyóvelőhöz jutunk, abból a lekvár elkészítése gyerekjáték, hiszen nem kell passzírozni. Sőt, főzni sem, ha csak néhány üveggel készítünk: elkeverünk benne annyi cukrot vagy mézet, amennyivel kellemesnek érezzük, és kisebb üvegekbe adagolva mehet a hűtőbe. Ezt viszont két héten belül el kell fogyasztani!

A csipkebogyólekvár, akár a többi lekvár-társa, jó kiinduló alap egy desszerthez. Az ősz meg a tél a sült alma szezonja, és ha házasítjuk e kettőt, egy kellemes pohárdesszert áll össze. Vadételek után kifejezetten ütős és stílusos, glutén- és laktózmentes.

Sült almahab csipkebogyókrémmel

Hozzávalók:

15 dkg csipkebogyólekvár

4 alma

4 tojásfehérje

1 evőkanál méz

csipetnyi őrölt fahéj

Elkészítési idő: 15 perc+sütés

Az almákat forró sütőben addig sütjük, míg a héjuk megreped. Meghámozzuk, majd az almák húsát összetörjük. A tojásfehérjéket kemény habbá verjük, óvatosan beleforgatjuk a mézet, az almapépet, fahéjjal ízesítjük. Az almás habot a csipkebogyólekvárral váltakozva üvegpohárba rétegezzük. Behűtve kínáljuk. Felturbózott változatához egy-egy darab frissen sült florentin dívik.