Egy évvel ezelőtt a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara, etikai eljárást indított ellenem. A vizsgálatok már hónapok óta folytak, és az ügyet vidékre akarták vinni tárgyalásra.Aztán visszavonták.2015. augusztus 31-én, nyilvánosan tagadom meg, hogy fizetek az Egészségügyi Szakdolgozói Kamarának: Iványi Gábor szavaival adom vissza képesítésemet az ATV-reggeli műsorában: “…Ha kihúzzák az egészségügyet az ember alól, én nem akarok azon az oldalon állni, ahol ennek a piszkos munkának a haszonélvezői tanyáznak. Inkább egy legyek azok közül, akiket kisemmiznek, és akiknek ezért küzdeni, kiáltani kell…!”Szeptember elsején megkapjuk a fizetéspapírunkat, ahol megint szembesülünk vele, hogy hazudtak! Szeptember másodikán ezért egy flashmob keretében lezárjuk az Erzsébet-hidat.Rengeteg minden történt egy év alatt! Egy pillanatra sem álltunk meg! 2016 július elsején, Semmelweis napon, már összefogásban a pedagógusokkal, a szociális szférával, a rokkantakkal, a kirekesztett kisegyházakkal, a betegekkel, de szakszervezetekkel, akik nemcsak a színpadon, hanem lent a téren is csatlakoztak- és folyamatos csatlakozási szándékukat fejezik ki.
Az idő kerekét visszaforgathatnánk: megérkezett a csekk, ami megint értelmezhetetlen: “Önnek 2016. április 30-ig… lejárt tagdíjtartozása van…”Nem, nem április 30-ig, hanem mindaddig, míg önmagukat képviselik, és a saját érdekeiket ezek a szervezetek. Tökéletesen tükrözi a kamarák szerepét, az alábbi írás: “…Az úgynevezett szakmai kamarák egyetlen szervezetbe tömörítik az adott területen dolgozókat – képzettségüktől, beosztásuktól függetlenül. Elméletileg ezek látják el a szakmai és munkavállalói érdekképviseleti funkciókat. Valójában azonban az állam érdekeit képviselik a közalkalmazottakkal szemben, és nem jelentenek egyebet, mint a munkavállalók államosítását, a tényleges szakmai és szakszervezeti érdekképviseletek működésének ellehetetlenítését. A munkahelyi vezetőktől elvonva a jogköröket, a kamarák – vagyis közvetlenül az állam – gyakorolják az összes munkaadói jogot a dolgozókkal szemben, ők döntenek alkalmazásokról és kirúgásokról, előléptetésekről és lefokozásokról, jutalmakról és büntetésekről, valamint az összes állami forrás elosztásáról…”Vásárhelyi Mária cikke teljes terjedelemben a 168 órában olvasható.Az ágazati bértárgyalások eredményei: ,,szalámizások”. Részleges alkukötések- a kollégák megosztása, a bérfeszültség növelése, a legkisebbek újabb megalázása, az emberek félrevezetése…Mit is hallottunk a kormánymédiákban? Mire büszke a kamara és a nagy szakszervezet? A kormány átvállalta a kamarai tagdíj fizetését! Kiknek? Meddig? – ja, ez nem is fontos… Júliustól – decemberig, az ÁEEK- fenntartású intézményekben…Ez a valóság! Csak a fele mindig lemarad…Nincs problémamegoldás, nincs jövőkép! A nővérek és orvosok, a továbbiakban is tömegesen hagyják el az országot!