A Népszabadság ugyanis arról ír, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium olyan javaslattal állt elő, amely a versenyszférában dolgozók béren kívüli juttatásait 450 ezer, míg a közszolgálatban dolgozókét azonban mindössze 200 ezer forintban maximalizálná.A megkülönböztetés már önmagában is sértő, mivel megmagyarázhatatlan, hogy miért gondolták a kormány illetékesei, hogy ilyen durván meg kell különböztetni egymástól a magyar munkavállalókat. Nem gondolnánk ugyanis, hogy egy ápolónő, tűzoltó vagy éppen bölcsődei gondozó kevesebbet vagy rosszabbul dolgozna a többieknél csak azért, mert fizetését nem egy vállalattól, hanem az önkormányzattól vagy éppen magától a magyar államtól kapja.Arról már nem is beszélve, hogy nem arról van szó, hogy ezt az összeget mindenképpen meg is kell kapnia a dolgozóknak. A jogszabály ugyanis csak arra vonatkozik, hogy mi az a legmagasabb összeg, amit a munkáltató megállapíthat munkatársai számára, ha lehetőségei engedik. Ismerve a hazai közintézmények anyagi helyzetét nem valószínű, hogy a versenyszférára megállapított 450 ezer forintos cafeteria közelébe tömegesen juthatnának a hazai közalkalmazottak. De az már mégiscsak érhetetlen és nem utolsósorban súlyosan diszkriminatív döntésnek tűnik, hogy ennek még a lehetőségét is jogszabályban tiltják meg a munkáltató számára. Különösen azért indokolatlan a lépés, mert az állami és önkormányzati intézmények még az engedélyezett 200 ezer forintot sem igen tudják kifizetni.Ráadásul ezt a legfeljebb 200 ezer forintban meghatározott összeget fele részben pénzben, a másik felét SZÉP kártya formájában lehet majd igénybe venni. Utóbbi felhasználási köréből pedig a tervek szerint kiveszik a majd a rekreációt, a családi üdülést és az öngondoskodást, amivel szinte az egész intézményrendszer veszti el azt a funkcióját, amire eredetileg kitalálták.