E szokatlanul terjedelmes elemzés úgyszólván minden olyan fontos szempontot bemutat és megvitat, amelyet a harmadik Orbán-kormány kapcsán eddig megírtak és elmondtak.Ha valaki esetleg nem tudná, Sárközy Tamás az elmúlt évtizedekben tucatnyi könyvet írt az utóbbi negyven év kormányainak működéséről, s nem egy alkalommal maga is hozzájárult az egyes kabinetek szerkezetének, döntési rendszereinek kialakításához. Számos oka van tehát annak, ha azt állítjuk, hogy elemzése nem csupán egy a sok közül, hanem olyan szellemi produktum, amelynek következtetéseit politikai oldalaktól függetlenül is érdemes nagyon komolyan venni. S ha valaki nem jártas az efféle szakirodalomban, akkor meg különösen jól teszi, ha rászán egy-két órát e harminc oldal elolvasására, mert cserébe száz hasonló tárgykörű munkát majd nem kell megismernie.A tanulmány mintegy harmada a 2014 utáni kormányzás stílusbéli és rendszertani jellemzőit mutatja be, s e jellegzetességek elemzésekor nem mulasztja el kimutatni a torzulások korábbról származó gyökereit sem. Ehelyütt nem recenziót írunk, s nem is merülhetünk el – az egyébként nagyon fontos – részletek ismertetésében, megelégszünk egy összegző megállapítással. A harmadik Orbán-kormány valamennyi lényeges és vitatható vonása a túlzásokból eredeztethető. Túlzásba vitt nemzeti érdekképviselet, sokszor olykor is, amikor ennek az égvilágon semmi értelme sincs. Túlzásba vitt állami beavatkozás, nem ritkán olyan területeken is, ahol az lényegesen több kárt okoz, mint amennyi problémát megoldani vél. Túlzásba vitt médiakormányzás, amelyet az a vakhit vezényel, hogy a kizárólagos propaganda erejével bármely döntés sikerre vihető. Túlzásba vitt centralizáció, amelynek éppenséggel nem a hatékonyabb kormányzás, hanem az ellenkezője a végeredménye.Az elemzés utolsó harmada csaknem tíz oldalon át az Orbán-kormány jogállamisághoz fűződő, meglehetősen problematikus viszonyát mutatja be. Jól tudjuk, ez az a terület, amely Sárközy Tamás klasszikusnak mondható, szűkebb témaköre, s az olvasó nem is fog csalódni. Ilyen alapossággal sehol másutt nem láthattuk még kivesézni azt a jogfelfogást, amely a sokszínű jogi eszköztárat lépten-nyomon a pillanatnyi politikai és hatalmi akarat oltárán feláldozza. A szerző nem mulasztja el bemutatni e torzulás legrémesebb következményeit sem. A címben megidézett gondolatmenet – a feltörekvő félpolgárok radikális kormányzásáról – így zárul: “… de egyben a jövőt is képviselni kívánja, amely jövő szerintük már nem a 19. században kialakult polgári jogállam eszméjén alapul, így nem a hagyományos nyugati polgári társadalom kialakításra kell törekedni.” Hanem…mire is..? Ezt a szerző is nyitott kérdésként hagyja meg. Utolsó szava: Meglátjuk.