Karaffa Attila amatőr fényképész biennálé formájában mutatkozik be általában születésnapján először a hazai közönségnek, majd vándorkiállítás formájában más városokban, helyszíneken is megtekinthető a kiállítása.

A két évenkénti kiállításmegnyitón mindig új fényképeket állít ki a fotós. Ezúttal a természet, az épített örökség lesz a meghatározó a fényképeken. A tárlat a dunaszerdahelyi kultúrotthon előcsarnokában látható, amely természetesen ingyenesen látogatható.

A kiállításnak jótékonysági jellege is van. Megvásárolhatók majd a fényképek kicsinyített másai, a befolyt összeget pedig beteg gyerekek támogatására használják fel. Lehetősége lesz tehát mindenkinek segítenie is, hiszen az A5 és A4 formátumú fényképek megvásárlásával segít majd két dunaszerdahelyi családnak is, ahol beteg gyerekek vannak.

Karaffa Attila elsőként 33 éves korában mutatkozott be szülővárosában, Dunaszerdahelyen a nagyközönségnek. „Kedvtelésből kezdtem el fényképezni, de felfedeztem, hogy a képek által több mindent is átadhatunk az embereknek. A képeknek üzenetük van. A fényképek visszatükrözik a számunkra szépnek tartott eseményeket, helyszíneket, az emberek mozdulatait. Aki felfedezi bennük a mondanivalót, maga is részese lesz a fényképnek. Ott érezheti magát akár egy felvidéki vár várfokán, vagy éppen egy stadionban a szurkolók között.” – vallja megjelent kiadványában a fotós.
Több tematikában is megjelentek fényképei már Karaffa Attilának. A sport, a vallás, a természetfotók, a régi várak, városok mellett a portrék is megtalálhatóak fényképei között. Idén a szülőföld szeretetére, a Kárpát-medence csodás tájaira, váraira hívja fel fényképeivel a figyelmet az amatőr fotós.

A szülőföld szeretetéről a következő bejegyzés olvasható a kiadványban:

„Már a neve is szép, szülőföld. Számomra a Felvidék, szűkebb értelemben a Csallóköz, Dunaszerdahely az. Itt születtem, itt élek, és bízom benne, majd itt fogadja be az anyaföld testemet. Szeretem minden szépségével, vér áztatta történelmével, bújával-bajával együtt. Felvidéki vagyok, mert a történelmet nem lehet megtagadni, semmissé nyilvánítani. Régi korok romjai, dicső krónikái, templomok, várak, kastélyok tanúskodnak erről. A kő marad… Mindenki számára a legkedvesebb a szülőföld. Számomra a csodás Csallóköz, Tündér Ilona szigete, a Duna által közrefogott sziget a legszebb. Itt láttam meg a hömpölygő kék Duna vizét, az aranysárga búzamezőket, a zöld erdőket. Itt szólt hozzám édesanyám, itt fogta a kezem édesapám, itt hallottam a templomban a magyar Himnuszt, itt kiáltottam először: Hajrá DAC! Hajrá Magyarok! Szeretem Csallóközt, és célom, hogy megörökítsem szépségeit. Mert aki elfeledi múltját, az gyökértelenné válik, és elveszik a nemzetek olvasztókemencéjében.”

Külhoni Magyar Sajtószolgálat (KMS)