A torinói leplen lévő lenyomat egy jeruzsálemi földrengés nyomán alakulhatott ki, Kr. u. 33-ban.

A Torinói Műszaki Egyetem kutatócsoportjának tanulmánya szerint – mely a Meccanica szakfolyóiratban jelent meg – 8,2-es erősségű földrengés okozta neutronsugárzás idézte elő a leplen lévő jellegzetes lenyomatot. Ez zavarta meg a kutatókat 1988-ban, amikor szénizotópos kormeghatározással 1260-ra vezették vissza a lepel származását.

A Názáreti Jézus képének lenyomatát a földrengések által fellépő neutronsugárzás idézhette elő a leplen, és ez okozhatta a rossz szénizotópos meghatározást is az olasz kutatók szerint.

A 4,36 x 1,1 méter nagyságú lenvásznon egy 1,75 méter magas férfi testének lenyomata található. Egyes vizsgálatok szerint a szénizotópos kormeghatározás ellentmond a valóságnak, mert a neutronsugárzás és annak kölcsönhatása más atomokkal új szénizotópokat hozott létre. Ennek a neutronsugárzásnak az eredetére pedig senki sem talált magyarázatot eddig.

A neutron-kibocsátásnak a forrásai viszont azok a lökéshullámok, amelyek a földrengésekkor a földkéregben felgyülemlett energia felszabadulásakor keletkeznek, a tudósok piezonukleáris effektus kutatásának eredményei szerint.

A Kr.u. 33-ban pusztító, Richter-skála szerinti 8,2-es erősségű földrengés elég erős lehetett ahhoz, hogy a neutron-kibocsátás kölcsönhatásba lépjen a nitrogénatommal, elindítva ezzel azt a kémiai reakciót, mely létrehozta a jellegzetes képmást.