Ha mi magunk eddig még nem is mondtuk ki, de bizonyára megfordult már a fejünkben, vagy hallottuk másoktól, hogy “erre a világra nem érdemes gyereket szülni”. Aztán ott van még a “várjuk a megfelelő körülményeket/anyagi helyzetet” kezdetű kifogás, ám mindeközben évek telnek el, és mire mindent megteremtünk, ami szerintünk ideális a gyermekvállaláshoz, elképzelhető, hogy menthetetlenül kicsúsztunk az időből.

Ha gondolkodó és érző emberként körbenézünk, azt látjuk, hogy a világ nem biztos, hogy a megfelelő irányba halad: anyagi problémák, erőszak, tömegmanipuláció, a hagyományos értékrend átalakulása és érdektelenség uralkodik ma a bolygón. Ekkor belegondolunk, hogy ha nekünk ez ennyire fájdalmas, miért tennénk ki e kínoknak leendő gyermekünket. Ezt nyugodt szívvel, mint mártírok fogadjuk el, és mikor mások megkérdezik, hogy mikor jön a baba, felsorakoztatjuk érveinket, a kérdező pedig egyetértőn bólogat. Én viszont azt mondom, hogy éppen ebbe a világba kell és érdemes gyermeket szülni.

Csecsemőkorunk óta formálódunk, tanulunk, tapasztalunk, érzünk, kérdezünk, gondolkodunk. Napról-napra egyre bölcsebbé válunk, javítgatjuk önmagunkat, egyre inkább átlátjuk a ránk zúdított rettenet-ködöt, és nem vakon tapogatózva haladunk. Lerázzuk magunkról a manipulációt, mosolygunk amikor megfélemlítenek, és egyre értékesebbé válik számunkra a természet, a jó társaság, a mélyebb kapcsolatok, tehát épülünk-szépülünk kívülről és belülről egyaránt. Talán felvesszük a fegyvert is a “világ gonoszsága” ellen, elkezdünk jó ügyekért harcolni, kedvesebbé, adakozóbbakká válunk, nem csupán anyagilag, hanem lelkileg is. És a rengeteg borzalom ellenére is tudjuk, hogy az élet ajándék, mert boldogság megélni a napkeltét, egy mosolyt, ölelést, a szeretetet, és még a problémák megoldásainak sikerét is. De ha így érzünk, miért ne ajándékoznánk meg az élettel még egy embert?

Ha azt a tudást és értékrendet, a rengeteg tapasztalatot és szeretetet, hitet és erőt, melyet sugárzunk magunkból átadjuk gyermekünknek, aki továbbfejleszti, hozzátesz és ad belőle másoknak, akkor olyan “harcossá” válik, aki ennek a mi “ilyen világunknak” a jövőjét jó irányba kormányozza. A legboldogabb pillanat az lesz a szülő életében, mikor a tanítvány túlnövi mesterét, és ő tanulhat gyermekétől.

Ahogy mondani szokták, pénzből lehet pénzt csinálni, és a mi tudásunk olyan talentum, amit gyermekünk megsokszorozhat. Ne féljünk attól, hogy bántódás éri, hiszen minket is ért. Megedződtünk, hiszen a hibáinkból és a negatív tapasztalatokból tanultuk a legtöbbet. És ha mi átadjuk a gyermeknek a leckéinket, ő kétszer annyi tapasztalatot fog birtokolni. Nem kell aggódni, mert ő is meg fog edződni, és kemény szeretetharcos válhat belőle. Engedd elesni, hogy megtanulhasson felállni!

Az élet értelme a tapasztalás, a tanulás és az, hogy boldogok legyünk. Rengeteg szeretettel és törődéssel egy olyan EMBERT nevelhetünk fel, akit nekünk is, szülőként, öröm és megtiszteltetés lesz megismerni.

Kiemelt kép: pixabay.com