Amint az ismeretes, Ungár Klára Dr. Kocsis Mátéról azt állította a médiában, hogy meleg. Miután Kocsis Máté nős és nem meleg, joggal érezte sértve magát. Ezért megalapozottan fordult személyiségi jogainak védelme érdekében a bírósághoz. Első fokon meg is nyerte a pert és a bíróság elégtételadásra kötelezte Ungár Klárát, aki viszont fellebbezést nyújtott be az I. f. ítélet ellen. Így született meg a jogerős verdikt, mely megváltoztatta az I.f. ítéletet, megállapítván, ha bárkiről is akár valótlanul (mint a perbeli esetben) azt állítják, hogy meleg, az nem tekinthető sértésnek.Megítélésem szerint a jogerős ítélet olyannyira szemben áll a józan közfelfogással, hogy azt a képtelenség kategóriájába kell utalnom. Ugyanis bármint vélekedik is a jogerős ítéletet hozó II. f. bíróság arról, ha valakit – tudva valótlanul – melegnek állítanak nagy nyilvánosság előtt, az nem minősül sértésnek, a közfelfogás messze nem ekként ítéli meg azt. A közvélekedés szerint ugyanis a férfi természetes tulajdonsága a férfiasság. Annak hiánya ezért az érintett férfiak vonatkozásában fogyatékosságnak minősül. Ráadásul, ha ilyen fogyatékosságban szenvedő férfi házasságot köt, az látszatházasságnak minősül, melynek célja a férfiúi fogyatékosság eltitkolása. Ezért ha a médiában (tehát a lehető legnagyobb nyilvánosság előtt) bárkiről valótlanul azt állítják, hogy meleg, az nyilván nem minősíthető másként, mint lealacsonyító, bántó célzatú rágalomként. Ha az ilyen rágalom a médiában hangzik el, azt a magyar megítélés szerint a haza bölcsének, Deák Ferencnek, a három szóból álló törvényjavaslata szerint kell megítélni. Eszerint: “hazudni nem szabad.” Az állami bölcsességben megnyilvánuló egészséges erkölcsi értékítéletet tartalmazó közmegítéléssel helyezkedett szembe tehát a Fővárosi Ítélőtábla, amikor elvetette a “hazudni nem szabad.” vitathatatlan erkölcsi igazságot és helyébe léptette az ördögi “hazudni szabad” formulát. Mégpedig megfellebezhetetlen módon, jogerős ítéletben rögzítetten. Ezt már csak azért is megdöbbentőnek tartom, mert már több ezer évvel a deáki bölcsesség megnyilvánulását megelőzően a Szent Biblia, a minden jog és erkölcs alapját képező Tízparancsolatban mondta ki a megkérdőjelezhetetlen parancsot, a “hazudni nem szabad” tilalmát. A Fővárosi Ítélőtábla kifogásolt döntése azonban nemcsak Deák Ferenc bölcsességével és a Szent Biblia Tízparancsolatába foglalt isteni tilalmával áll szemben, hanem a Fővárosi Ítélőtábla egy másik tanácsának állandó gyakorlatával szemben is. Eszerint ugyanis a véleménynyilvánítás alkotmányos szabadságának gátat szab a Polgári Törvénykönyv egyik megkérdőjelezhetetlen igazságú alapelve, a becsület és tisztesség követelménye. A magyar alkotmányos rend a rendszerváltástól kezdve nemcsak a szabad véleménynyilvánítás jogát, hanem az emberi becsületet és méltóságot is alapvető emberi jogként biztosítja – védi. Ebből következően egyik sem gyakorolható a másik sérelmére. Mindkét jogot biztosítja a magyar jog részévé tett Európai Egységjogok rendszere is. Egyik jog sem sértheti a másik jog érvényesülését! Különösen pedig nem sértheti az egész emberiségre kötelező Tízparancsolatban foglalt tilalmi rendelkezést sem. Ezért jogosnak érzem azt az elvárásomat, hogy a magyar jogegység biztosítására hivatott Kúria, az európai és magyar jog, valamint a vallási előírásoknak, továbbá a közvélekedés elvárásának is eleget fog tenni akkor, amikor most már valóban legvégső és felülírhatatlan verdikként a Szent Biblia álláspontjára fog helyezkedni, mely tiltja a hazugságot.