Mitől beat-rock zenekar a Mohikán?- A beat-rock kifejezés egy diplomatikus válasz arra, hogy igazából nem tudjuk mit is játszunk valójában, de nagyjából, ezzel a megnevezéssel meg is húzzuk a határvonalakat. Tudjuk, hogy kiket tisztelünk és kik azok, akikről szeretnénk azt hinni, hogy nem szégyenkeznek miattunk. Nevezzük őket példaképeinknek. Nem szeretnénk behatárolni a zenekar stílusát, mert hat ember, hat külön világ találkozásáról van szó. Már az is csoda, hogy ismerjük egymást, hiszen az ország különböző pontjain élünk. Tesszük a dolgunkat, nem akarunk korlátokat emelni magunk elé. Lehet, hogy holnap egy olyan dal születik, ami eltér minden eddigitől, de azok is mi leszünk.Hogy is van ez a szétszórtság?- Még mi sem értjük, de így alakult. Mindenki ismert valakit valahonnan, és végül egy budapesti próbateremben került sor arra, hogy kimondjuk, mi vagyunk a Mohikán zenekar. Utána, szinte azonnal a színpadon találtuk magunkat. Bódi László ötvenedik születésnapján játszottunk először együtt, a Pecsa Caféban. Bárcsak ő is ott lehetett volna. Azt akarod mondani, hogy semmi nem volt tudatos?- Semmi sem volt az. Az első dalok már a kilencvenes évek közepén megszülettek, de csak 2013-ban vált biztossá, hogy zenekart akarok. Valahogy úgy alakult, hogy addig nem találtam a helyemet, majd hirtelen, keresgélés nélkül jöttek a társak. Úgy is fogalmazhatok, hogy Tóth Zoltán, a Republic zenekar Cipő halála után kivált gitárosa volt a zenekar keresztapja. Általa ismerhettem meg Földes Máté és Sivák Zsolt barátaimat és szerzőtársaimat. Zsolti hozta magával Nagy Gergőt, a dobosunkat, Dobrai Attila – Mátéval egyetemben – a Köztársaság Parkban is játszik, ami Tóth Zoli jelenlegi zenekara, Timár Krisztiánhoz pedig sokéves barátság fűz.Mi a cél?- Nehéz kérdés. Szeretünk zenélni, sőt, van olyan köztünk, aki tud is. Valójában üzenni akarunk és nem feltétlenül tánczenét játszunk, bár nem baj, ha táncolnak rá. Rengeteg témát szolgáltat a világ és a mindennapok történései. Kicsit magunk ellen beszélek, de jó lenne, ha a dalaink egy része elveszítené minden aktualitását, bár erre nem sok reményt látok. Ha közhelyesen szeretnék fogalmazni, a Mohikán zenekar egy olyan húr, amit a szűkebb és tágabb környezetünk eseményei pengetnek, de nem fogalmazok így, mert nem szeretem a közhelyeket.Egy friss csapatról beszélünk. Milyen lehetőségeitek vannak?- 2015 márciusában dőlt el, hogy létezünk és még az év végén megjelent a “Hova száll a pipából a füst?” című lemezünk. Szerencsések vagyunk, mert koncertjeink is akadnak. Bár ennél sokkal többet kellene játszanunk, mégsem panaszkodunk. Nem vagyunk a média által ideig-óráig örökbefogadott zenekar, így elég nehéz eljutni az emberekhez, de hiszem, hogy a dal utat tör magának. Egészen addig nyugodt vagyok, amíg tudunk dalokat írni és arra sokan – olykor számunkra is meglepő emberek – pozitív visszajelzést adnak. Márpedig tudunk dalokat írni és nincs szükségünk külső segítségre. Nem is lenne hiteles, ha valaki más dalait adnánk elő. Épp most készül és reményeink szerint október végén megjelenik második lemezünk, aminek a címe “Indiánugrás” lesz. Sokat fog még csörögni a telefonunk és biztos vagyok abban is, hogy a Mohikán nevet még sokat hallhatja a közönség az elkövetkező években. Nekünk semmi más dolgunk nincs, csak alázattal, őszintén és hitelesen képviselni mindazt, amiben hiszünk, és amit szeretünk csinálni. Ha ezt rajtunk kívül más is szereti, már megérte.