Nem állt meg térségünkben az egészségügyi dolgozók elvándorlása az elérhető legfrissebb adatok szerint. Egyetlen hónap alatt 70 beregszászi orvos, nővér és betegápoló vállalt ugyan munkát Magyarországon, itthon azonban eközben – az Egészségügyi Nyilvántartási és Képzési Központ (ENKK) 2016 első félévét összesítő migrációs adataiból arra lehet következtetni – az orvosok, fogorvosok és gyógyszerészek külföldi munkavállalási kedve minimálisan csökken, de az ápolók, szülésznők is egyre nagyobb számban menekülnek a magyar egészségügyből. A hivatal mindig hangsúlyozza, hogy aki kikéri az úgynevezett “jó hírnév igazolást”, még nem biztos, hogy el is megy külföldre munkát vállalni, de ennek ellenkezőjét sem tudják igazolni, már csak azért sem, mert a másik oldalon nem állnak rendelkezésre statisztikai adatok a hazai egészségügyi dolgozók összetételéről. Az utolsó adatsor 2014-es az ENKK honlapján.Az orvoselvándorlás intenzitásának minimális csökkenésére lehet ugyanakkor következtetni abból, hogy míg 2015-ben egész évben 941 igazolást adtak ki, addig idén június végéig 419 ilyen kérést teljesítettek, a tavalyi 252 fogorvosi kérelemmel szemben idén eddig 108 érkezett, míg a 71 gyógyszerész múlt évi távozásával szemben idén mindössze 23 kérvényt adtak be eddig. Ha közelebbről is megnézzük az adatokat, kiderül, hogy az orvosok esetében nem számít a kor, megy mindenki a 24 évestől a 70 fölötti idősekig, utóbbi korosztályban hárman még az idén is azt gondolták, érdemes nekivágni a nagyvilágnak. Az emigráló szakdolgozók többsége ezzel szemben 50 év alatti és 65 év fölött már eszükbe sem jut igazolást kérni, viszont összességében nem csökken körükben ez elvándorlási kedv: tavaly 707 igazolást kértek, idén pedig az első félévben 359 papírt állított ki a hivatal.Abban, hogy hol keresik a boldogulást a magyar egészségügyből távozó szakemberek, csak minimális elmozdulásokat látni az utóbbi években. Az orvosaink 2016 első felében is az Egyesült Királyságba (94), Németországba (84) és Svédországba (57) mentek tömegesen, de Ausztria, Írország és Svájc is változatlanul vonzó célpont. Ami talán meglepő, hogy a feltehetően erdélyi származású Magyarországon praktizáló orvosok kezdenek visszatérni szülőföldjükre, legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy 23-an Romániát jelölték meg célországként. A szakápolók körében Németország a legkedveltebb (108), ezt követi az Egyesült Királyság (92), majd Ausztria (65), de mennek Olaszországba, Norvégiába vagy Máltára is.A Magyar Tudományos Akadémia Munkaerőpiaci Tükör című évkönyvsorozatának idei kötete eközben éppen a magyar munkaerő elvándorlásának vizsgálatát és elemzését jelölte meg kiemelt céljaként, s nem véletlenül ezen belül is a legrészletesebben az orvoselvándorlással foglalkoztak a kutatók. Minden korábbinál pontosabb és átfogóbb kép rajzolódik ki a több mint 18 ezer megkérdezett orvos adatainak elemzésekor arról, hogy véglegesen vagy átmenetileg, főállásban vagy a magyar keresetük kiegészítésére hányan vállaltak munkát a határon túl.A társadalomkutatók azokat az orvosokat tekintették külföldön dolgozónak, akik legalább 4 hónapon keresztül eltűntek a magyar társadalombiztosításból, vagyis nem jelentek meg járulékfizetőként, nem kaptak nyugdíjat, gyest, nem vettek részt semmilyen kezelésen, nem tanultak és nem haltak meg. A kutatás szerint az uniós csatlakozást közvetlenül megelőzően és az azt követő néhány évben, vagyis 2003 és 2010 között indult meg nagyobb számban az ágazat munkavállalóinak távozása, ebben az időszakban ment el az országból orvosaink 7 százaléka. 2010-2011-ben aztán a korábbi ütemet jóval meghaladó számban indultak útnak, de ennek okát még nem mérték fel pontosan – vagy nem merik kimondani.Különösen a 40 év alatti fiatal orvosok keltek útra, akiknek a jövedelme alacsony volt és azt is kimutatták, hogy az általános orvosok két és félszer olyan arányban választják a távozást, mint fogorvos kollégáik. 2012-ben a magyar orvosok 9-11 százaléka, vagyis 3250 dolgozhatott külföldön.A fiatalabb korosztályban a nagyjából hatszoros bér a meghatározó indoka a külföldi munkavállalásnak, később azonban egyre nagyobb szerepet kapnak olyan szempontok is, mint a jobb munka- és életkörülmények, a szakmai fejlődés, az előrejutás, a kutatásokban való részvétel lehetősége, az eszközök jobb minősége, a kisebb kötelező munkaidő.Az itthoni nem hálapénzes szakmák művelői, a patológusok és aneszteziológusok mellett a szakképesítéssel még nem rendelkezők mennek máshová a legnagyobb számban. Az idősebb orvosok közül pedig a kifejezetten sikeresek távoznak elsősorban – derül ki az Akadémia tanulmányából. A felmérés azt is igazolta azonban, hogy sokan jönnének vissza egy érezhető, de nem óriási béremelés miatt, amihez a képzés és továbbképzés színvonalának javítása, valamint a magyar hivatalok rugalmasabb működése társulna.