Hogyan lehetséges ez, és vajon ennek ellenére miért a sok szkeptikus, aki megkérdőjelezi a grafológia létjogosultságát? 

Abban az időszakban,  amikor gyakorlott kézíróvá válunk a standard írásjegyeket mintegy levetkőzzük, ledobjuk magunkról, kézírásunk ezentúl a személyes karakterjegyeinket fogják tükrözni. Ez a tényszerűség teszi láthatóvá, érzékelhetővé a külvilág számára is a kézírások közötti különbözőséget, vagyis a különbözőséget  az emberek személyiségjegyei, karakterei miatt. 

A grafológia sokáig tiltott tudomány volt, különösen abban a történelmi érában, amikor 6 osztállyal, és némi pártiskolával, protekcióval felvértezve akár vállalatvezető, politikus, netán országvezetővé válhattak emberek. Ezeknek az egyéneknek nyilván fájdalmas lett volna szembesülni önnön kicsinységükkel, helyette a többieket sarkallták szerénységre. A grafológia, mint személyiség feltáró ismeret/tudomány nem fért bele a tűrt kategóriába sem, ezért sokáig ismeretlen fogalom maradt a kelet-európai közegben. Népszerűsítése a 80-as, 90-es években indult el, de szakirodalmat korábban is lehetett találni – elvétve. Azonban még ma is lehet olyan publikációkkal találkozni, melyekben áltudománnynak, vagy hasztalan tevékenységnek degradálják a grafológiát olyan emberek, akiknek ez áll érdekükben.

Kétségtelen, hogy a technikai, informatikai gyorsulás időszakában a kézírás kissé háttérbe szorul, de e készségünk elvesztésével túl sokat veszíthetünk. Erről a témáról bővebben írtam egy régebbi bejyegyzésemben – ajánlom szeretettel.

Karcos. Ezt a típust ne keresse senki személyiségjegyek meghatározásánál, mert valószinüleg nem fogja megtalálni, ugyanis e jelzőt én alkottam meg egy olyan személyiségtipusra, aki túl összetett, bonyolult jellemvonásokkal rendelkezik ahhoz, mintsem azt szokványos formában ki lehetne fejezni.

Milyen egy karcos személyiségű ember? És vajon milyen a kézírása? 

A karcos ember először is karcos, :)) öntörvényű, bátor, merész, intelligens, művelt, rendkivül okos, gyors észjárású. Fanyar humorú, ha rád néz-beléd lát, mindent ért, érez, és meglát. Ő az az ember, akit nem tudsz becsapni, mert a vesédbe lát. Rendkivüli adottságaival azonban sosem él vissza, hallgatag, csöndes, szemlélődő, kutató tipus. Nem ítélkezik, csak bizonyos – csakis rá jellemző – hallgatag reakcióival jelzi szimpátiáját, vagy ellenszenvét. Mindenből tanul, okul, minden ami történik vele, vagy a környezetében  az építi őt, konzekvensen fejleszti egyaránt a negatív-és pozitív történés. Mint a szivacs issza magába az újabb-és újabb impressziókat. Élete folyamán, – ha éppen az érdekli – nagy ívű pályát tud befutni, szakmája, hivatása legmagasabb csúcsait is eléri, de ha nem vágyódik kiemelkedő szerepre környezetéből akkor is kiemelkedik, mert nem tud észrevétlen maradni. Hat az emberekre – pozitíve, negatíve, de mindenképpen hatást gyakorol szűkebb-tágabb környezetére. 

A karcos egyén kézírása általában a standardhoz viszonyítva kisebbnek mondható, jobbtendenciás, arányos szó-és sorközökkel, tartott, esztétikus margókkal. Betűi mintegy belekarcolnak a papírba, ámde nem az erős írásnyomaték miatt, ugyanis ez inkább csak közepes erősségű. A betűk karcosságát képzésük módja okozza, mert ő az az ember, aki a tartalomra és a formára is egyszerre képes koncentrálni, ami nem kis teljesítmény – ez azonban azt eredményezi, hogy következetesen szinte” hasítja” a lapot. Betűi olyan benyomást keltenek, mintha nyomtatva lennének, de mégsem  mesterkélt hatású. Írásképe esztétikus, tagolt, kifejező, stílusos. A kisfokú merevség az egyetlen negatív jelző, amely maximalizmusával, – ami mindig kompenzálásról szól – és korrektségével (is) magyarázható. Talán néhány szó erejéig érdemes azonban kifejteni személyiségének e sarkalatos pillérét is, a kompenzálást. Miután “karcos” egyénisége minden pozitívumát megmutatja, a kompenzálás az az összekötőpont személyisége pozitív és negatív aspektusai között, vagy éppen karaktere legdominánsabb építőköve, melyet csak kevesen vesznek észre; nem publikus. Ugyanis céljai tiszta elérése érdekében kvázi mazochista módon képes lemondani legbensőbb vágyairól, személyes érzemi életét lefékezi, lenullázza. S láss csodát; ez a mentalitás bár nem kis erőfeszítés árán, de idővel nyugalmat is hoz számára. Kompenzálása hivatásában nyer tért, melynek következtében még céltudatosabbá, de olykor könyörtelenné is válik – elsősorban önmagával. 

Maximalista önmagával, de másoktól is ugyanezt várja el. Korrektsége, lojalitása emberi kapcsolatainak meghatározó, sarkalatos pontja.