A közelmúltban a mai Irán területén fekvő Zagrosz-hegység egyik barlangjában, Teherántól 600 kilométerre olyan, kilencezer éves emberi maradványokra bukkantak, amelyek egy fekete hajú, barna szemű, sötét bőrű férfitól származnak, akinek étrendjében gabonafélék is szerepeltek, ami arra vall, hogy jártas volt a növénytermesztésben. A “zagroszi ember” génállománya nagyban eltér a modern európaiakétól, vagy azok Nyugat-Anatóliában és Görögországban élt növénytermesztő őseiétől. Az újonnan felfedezett embercsoport legközelebbi modern rokonai a mai Afganisztánban és Pakisztánban, valamint az ősi iráni vallást követők közösségében élnek.A közel-keleti és közép-keleti embercsoport esetében lényegében ugyanakkor következett be a neolit forradalom, egyidejűleg, de egymástól függetlenül kezdték el a növénytermesztést, illetve az állatok háziasítását és tenyésztését.A közel-keleti és a közép-keleti populáció több, mint ötvenezer éve vált szét, és bár nem keveredtek, feltehetőleg tudtak egymásról, sőt tanultak is egymástól. Több kutató véli úgy, hogy mezőgazdaság kialakulása olyan összetett folyamat, amelyről nem valószínű, hogy kétszer lezajlik nagyjából ugyanabban az időben. Ennek ellentmondani látszik, hogy Délkelet-Ázsiában, valamint Peruban és Mexikóban is lényegében ugyanekkor kezdődött a növénytermesztés és állattenyésztés, és a nagy távolságok miatt biztosra vehető, hogy egymástól függetlenül.