– Lemond a botrányok miatt, Matolcsy úr?- Nem értem a kérdést. – Hogyhogy nem érti?- Nézze, barátom! Van egy ilyen születési adottságom, amiről egy könyvben is olvastam. Egyszerűen nem értem a kérdő mondatokat. Ha valaki kérdez, én csak azt hallom, “pampampamm”. – Pampampamm?- No látja, most is csak azt hallottam, hogy “pampampamm”. – Azt is mondtam. – Jó ég, csoda történt!!!! Értettem a kérdést! Köszönöm, Uram! Kérem, kérdezzen még, olyan csodálatos érzés!- Lemond a botrányok miatt, Matolcsy úr?- Öööö… megint azt kérdezte, hogy “pamapampamm”.- Nem. – Hmmm… hát, úgy látszik, elmúlt a kegyelmi pillanat. Próbálja meg kijelentésként megfogalmazni a kérdését!- Lemond a botrányok miatt. – Miért mondanék?- De hát ön visszakérdezett!- Irigylem magát, hogy értette. Én csak azt mondtam…- Tudom… azt mondta, pampampamm.- Á, öröm volt önnel beszélgetni! Remélem, választ kapott a kérdéseire. – Úgy is mondhatjuk.Az eredeti szöveg itt olvasható.