Jabronka Richárd: Hogy lesz valakiből Uber-sofőr? Mi volt a motivációd, hogy kipróbáld ezt az ismeretlen területet?Veres Gábor: Elkezdett érdekelni a sharing economy műfaj, vagyis a megosztáson alapuló szolgáltatások világa. Pro és kontra érveket hallottam erről, és magam sem tettem le a voksomat mellette, de nyitott voltam a kipróbálására. Az Uber kézenfekvő lehetőséget biztosított arra, hogy ezt megtegyem. Nem az volt a célom, hogy promotáljam a céget, (főleg úgy, hogy a könyvem a kivonulást követően jelenik meg) hanem, hogy megragadjam a szolgáltatás velejét, és összegyűjtsem azokat a vicces, emlékezetes sztorikat, amelyekről egyébként is szívesen beszélnék a barátaimnak. Később aztán, látva a taxis tüntetéseket, és az Uber előnyeit, az innováció mellett döntöttem. JR: Kikkel találkoztál az utazások során?VG: Kikkel nem? Hosszú lenne felsorolni. Utazott már velem amerikai katona, jósnő, cigicsempész, prostituált, színész, francia turisták, arab sejkszerű emberek, amerikai filmsztár, politikus, szóval szinte az élet minden területéről pattantak be mellém.JR: Mi volt a legemlékezetesebb sztorid?VG: Talán az a srác, akit a reptérre vittem, és elmesélte, miért kapott 5 évet. Többféle kisebb bűncselekmény miatt priuszos volt, de a csúcs, amikor telekocsival utazott Olaszországban egy haverjával, amikor kitalálták, hogy a telekocsisnak adnak 50 Eurót, ha megáll a tengerpartnál, és csobbannak egyet. Rávették a sofőrt, hogy menjen velük ő is. Időközben megbeszélték egymással, hogy egyikük visszamegy a vízből az autóhoz a “fényképezőgépért”, aztán kirámolja annak tartalmát, elrejti egy közeli bokorban, majd óbégatva visszatér, hogy valaki feltörte a kocsit, és elvitt mindent. Forgatókönyvszerűen működött is a szituáció, egészen addig, amíg a visszatérő tag túl hitelesen játszotta el a kocsifeltörést, ugyanis valaki tényleg kirámolt mindent az autóból. Ekkor derült ki, hogy nem csak a sofőr kocsivásárlásra szánt 11 ezer euróját vitték el, hanem a srácok 200 maradék euróját is, méghozzá az irataikkal együtt. Ezután lopott biciklikkel és még néhány szajréval jöttek haza, de aztán lekapcsolták őket a rendőrök, és lebuktak. Azt hiszem, ez a sztori az egyik legemlékezetesebb, de a könyvben akad még ilyenből sok.JR: Az Uber a kezdetekben még viszonylag szabályozatlan keretek között működött. Később aztán jöttek a szinte betarthatatlan elvárások a sofőrök felé. Te végigjártad a lépcsőket és megszereztél minden engedélyt?VG: Igen, mert mindenképp folytatni akartam. Minden papírom megvan, amit az UBER kért a PÁV2-től a személygépkocsis személyszállító vizsgáig. Talán egyszer még jól jöhetnek ezek. Olyan impulzusokat kaptam az utasoktól, hogy feltétlen szükségét éreztem a könyv megírásának. Amikor utasként beülsz egy ismeretlen mellé, aki beszéltet, olyasmiket is elmondasz, amit más helyzetben említésszerűen sem hoznál szóba. Épp emiatt volt izgalmas Uberezni. Unalmas útról nem is igazán tudok beszámolni. A sharing economy nem pusztán technikai feltételeket nyújt ahhoz, hogy a pontból b pontba utazz, hanem valóban képes közösségként működni. Egy olyan rendszerben dolgoztam, ahol nem volt szükség az előzetes ismeretségre ahhoz, hogy egy jót beszélgess valakivel. Idővel ez valamelyest megváltozott, mivel kezdetekben a sofőrök és az utasok tényleg úgy fogták fel az Ubert, mint egy életérzést. Én sofőrként épp arra járok, és felveszem, ő beül a magánautómba, közvetlenebb viszony alakul ki, mint egy taxiút esetében. Aztán, amikor szigorítottak a működésen, mind a sofőrök, mind az utasok viselkedésén meglátszott, hogy a formai korlátok miatt a közösségérzés háttérbe szorult, és erősödött a szolgáltató és az igénybe vevő viszonya a két fél között.JR: Mikor számíthatunk a könyv megjelenésére?VG: Több kiadó is érdeklődött a könyv témája miatt, kaptam több ajánlatot, de még nem döntöttem el, melyik lehetőségre mondok igent. A tartalmi rész megvan, a többi már csak a technikai megvalósításon és az ezzel járó teendőkön múlik. Becslésem szerint szeptembertől már kapható lesz a boltokban, Uber-frankó címmel.JR: Most, hogy kivonult az Uber a magyar piacról, van-e a fejedben új projekt, amiben részt szeretnél venni?VG: Ami azt illeti, van, de még nem szeretném elárulni, mi az. Az Uberezésről sem beszéltem senkinek az elején. Egy másik, számomra ismeretlen területen fogom kipróbálni magam, ahol hasonló szemüvegen keresztül szemlélem majd a történéseket, ahogy azt az Ubernél tettem.