A munkamánia nem keverendő össze a kitartó munkával. Ez a szenvedély olyan függőséget jelent, melyben a munka maga a drog, és az élet egyetlen és kétségbevonhatatlan értelme.

„Az a legbiztosabb dolog, amit a két kezünkkel csinálunk. Biztosabb még a kapcsolatoknál is…” – így vélekedik a munkamániás, és szorítja háttérbe a társas kapcsolatokat, valamint a kikapcsolódást.

Komoly betegséget takar az, ha zuhanyzás közben is a dolgunkon agyalunk. Ha az öröm és az önigazolás egyetlen forrása a munka, akkor ez majdnem minden mást kiszorít az életből. A következmények pedig testi szintig is eljutnak.

A szenvedélyek kialakulásában sok tényező játszhat szerepet. Egyfajta családi, társadalmi minta, esetleg személyes tapasztalatok. A viselkedés függőségeiben, amiben a munka kapja az egyetlen és megdönthetetlen szerepet, az ember kiüresedhet érzelmileg, mi több, a szociális és családi kapcsolatok háttérbe szorítása összeroppanáshoz is vezethet. Fontos, hogy időben kérjünk segítséget.

A munkamániás ember felismerhető arról is, hogy folytonos rossz közérzettel küzd, stresszes, majd ennek köszönhetően szenvedélybetegségeknek is hódol, illetve gyomorfekély szív- és/vagy érrendszeri betegségekben szenved. Ha szóba hozza neki valaki, hogy a tempóból érdemes visszavenni, elhúzódik, vagy agresszíven reagál. Akik fizikális panaszokra keresnek megoldást, gyakran belgyógyászt, pszichológust, vagy kardiológust keresnek fel.

Ha valaki kényszeresen igyekszik megfelelni, bizonyítani, könnyen válik munkamániássá, de érdemes ezzel a függőséggel szakítani, ha nem a nevünk végleges kiírásáért hajszoljuk a sikereket.