Sarrazin könyve megjelenésekor alaposan kiverte a biztosítékot. A nagy megdöbbenést leginkább az okozta, hogy a szociáldemokrata politikus a politikai aréna bal oldaláról fogalmazta meg azt a kritikát az integrációs és szociális problémák kapcsán, amelyet addig csak a radikális jobboldaliak és a szélsőjobb mert kimondani Németországban. Sarrazin legnagyobb “bűne” az volt, hogy személyét nem lehetett csak úgy balkézből lefasisztázni, lerasszistázni, és személyes elismertsége (a Bundesbank igazgatótanácsának tagja volt) így valósággal áttörte a politikai korrektség falait. Ezzel persze kivívta a második világháború szörnyűségei után örökösen stigmatizálásra jogot formáló erők haragját. A megindult támadások eredményeként először a köztársasági elnöknek kellett elítélnie Sarrazint, majd lemondatták a Német Nemzeti Bank igazgatótanácsi tagságáról és követelték a pártjából való kizárását. Becsületére legyen mondva az SPD-nek, ők beintettek.Pedig Sarrazin egyetlen “bűne” az volt, hogy kinyitotta azt a szelencét, amelynek fedele alatt már régóta fortyogtak az “elmuszlimosodás” konfliktusai. Hiszen kimondatlanul is köztudott azokban az országokban, ahol jelentős számú nem európai népesség él, hogy a bevándorlók között átlag alatti a munkaerő-piaci integráltság, átlag feletti a függőség a szociális ellátórendszerektől, átlag alatti az oktatásban és a képzésben való részvétel, átlag feletti a termékenység, erős a területi szegregáció, és a párhuzamos társadalom kialakítására való hajlam, átlag feletti a vallásosság, amelyben növekvő szerepet kap az iszlám hagyományos, illetve fundamentalista értelmezése, átlag feletti a bűnözés, az egyszerű utcai erőszakos bűnözéstől a terrorizmusig bezárólag.Sarrazin azért beszél Németország elbutulásáról, mivel a bevándorlók közel fele nem tud németül, közülük a nők a munka világában egyáltalán nem vesznek részt, míg a férfiak többsége, képzettségük színvonala következtében, főként annak alsóbb fokain foglalkoztathatók. Így pedig a népesség átlagos munkakultúrája szükségképpen csökken, és folyamatosan fogy a magasan kvalifikált munkaerő.A helyzet orvoslására Sarrazin több javaslatot is megfogalmazott: A szociális támogatásban részesülő, munkaképes bevándorlót közmunkára kötelezné, azokat, akik nem tudnak elég jól németül, nyelvtanfolyamra kötelezné, igazolatlan hiányzás esetén csökkenne a szociális támogatás, a házastársával egy háztartásba költöző feleség tíz éven át nem lenne jogosult szociális ellátásra, hároméves kortól kötelezővé tenné a bevándorló családok gyerekei számára az óvodába járást, kötelezővé tenné a bevándorló gyerekek beíratását napközi otthonos iskolákba, és megtiltaná a fejkendő viselését az oktatási intézményekben.Kérdéses, hogy vajon mekkora hatásfoka lenne. Egyes felmérésekből mindenesetre elgondolkodtató adatok olvashatók ki, és vannak köztük olyanok, amelyek komoly figyelmet érdemelnek.A németországi török bevándorlók negyvenhét százaléka számára fontosabb az iszlám elveinek követése a német törvényeknél. Ez annak ellenére így van, hogy kilencven százalékuk jól érzi magát választott hazájában (És nyolcvanhét százalékuk kötődik Németországhoz). A megkérdezettek egyharmada úgy véli, a muszlimoknak vissza kellene térnie a Mohamed próféta korában létező társadalmi rendhez. Minden ötödik válaszadó úgy gondolja, hogy a Nyugat által az iszlámra gyakorolt veszély indokolja az erőszakot, hét százalékuk pedig jogosnak tartja az erőszakot az iszlám terjesztése érdekében.Ez utóbbi adat több, mint elgondolkodtató, miként az is, hogy a bevándorló muszlimok tizenhárom százaléka tartozik a vallási fundamentalisták táborába.