2007. Január. Barcelona. Spanyolország. Egy román bevándorló slaggal szívja ki a benzint az autókból egy parkolóban.

2008. Bulgária. Nem kevés pénzt kérnek egy nyilvános wc használatáért. A turisták fele a pénzükről megfeledkezve kirohan a mellékhelységből, mert bokáig áll az ürülék. 2009. Április. Törökország. „IMF sikertörténet van”. 2010. Augusztus. Kolozsvár. A péntek esték szokásos lázában ringatják magukat a rövid szoknyás, túlontúl szép hölgyek a macskaköves utcákon, nevetgélve, provokatívan. Szemmel láthatóan beszívtak. 2011. November. Budapest. Üvegcsörömpölések az aszfalton. Részeg fiatalok egymásba kapaszkodva, hangos őrjöngéssel rugdosnak egy hajléktalant. 2012. pillanatképei pedig kissé odavesztek. Rokonok költöztek ki Olaszországba, Angliába, Dániába, Kanadába…

Én meg ülök itt, mint a kakas a szemétdombon, s azon elmélkedek, hogy hol bellább a vida. S hogy boldogulhat-e az ember külföldön, ha itt sem állja meg a helyét? Tömegesével mennek. S ha a stresszre nem is, fizetnek helyette a bérlakásra, egy magasabb rezsire. Legfeljebb honvágyra előkapnak egy-két fényképet, vagy rózsacsokrot küldenek a Face-en, ha már az ünnepélyes családi vacsorákon nem jelenhetnek meg. „La vida bella”…- mondják, és valóban szép az élet, s ha a rációval kalkulál az ember, egyesek azt kiabálják: „ te negatív, te pesszimista”..

A lényeges kérdésekre pedig nem kapunk választ. Közösség kontra egyéni fejlődés. Oktatás kontra munkaerőpiac…Volna min dolgozni. Körbetartozások, kamatos kamat..”Nem az én világom ez, túlságosan anyagias” – mondja egy egyedülálló anyuka, és ha teremt is magának egy belső világot, alig él nyugodtan a valódival párhuzamosan. És ilyenkor rendszerint megérkeznek a világmegváltók is: „…az vagy, akit gondolsz magadról.” Holott ők is szerves részei ennek az ördögi táncnak, körforgásnak, minimum egyfajta mentalitással.

A bíró vallat, a pap gyóntat, a tudósok kutatnak, a tanárok adatokkal bombáznak, a szülők nevelni próbálnak. S mégsem jutunk előrébb. Egy helyben toporzékolunk, mert kevés a megértés, a pénz, a minden. Ily formán a mohóság fogalma is feleslegesen született meg, hacsak nem békítjük magunkat azzal, hogy hát mégiscsak van ellentéte, mint mindennek. De, ha ez igaz, akkor sok jó tett gazdája lehetünk, ha mást nem önköltségre. „A szép dolgok előbb-utóbb, így vagy úgy kifizetődnek.”

2013. Szeptember. Tiszapart. Árad a vízen az ukrajnai szemét. A házak omladoznak.

2014. Február. Most éppen Nyíregyháza. Csendes időjárás. A dolgok úgy tesznek, mintha történnének. Néhol külföldi kamionok rakják le a szállítmányt. Hamarosan harangoznak, hogy elérkezett egy új világ. A „La vida bella…” Legalább is egy szelet Tesco-s csokin még ez áll. Ilyen a művi valóság.

Pae