Lányi Lala: Szeretem az emlékezés pillanatának békés csendjét. Bármekkora is a “zaj” az életünkben, idővel minden elcsendesedik, kisímul. Persze nem nyomtalanul, hiszen egy esemény vagy tapasztalás értelmét adja, hogy nyomot hagy, beléd mar, alakít rajtad. Mindezt azért, hogy tanulj, szenvedj, szeress, gyűlölj, örülj, sírj vagy épp nevess: tapasztalj. Persze ezek az élmények is elmúlnak és rájössz hogy az a sok “fontos” dolog, igazából nem számít. A legtöbb heves, “világrengető” élmény is elmúlik egyszer, de mégis van, ami megmarad. … Ami tényleg számít az életünkben, belép(het) az emlékezetünk kiváltságos örökkévalóságába. Ami igazán fontos, tíz, húsz, de ötven év múlva is épp oly elevenen él bennünk, minden apró részletével együtt, mintha csak tegnap lépett volna ki az életünkből. … Sosem felejtem el rég eltávozott szeretteimet, barátaimat és sokszor még azokat sem, akiket csak távolról ismertem. … Szinte hihetetlen, hogy azok, akik az életünk részévé váltak, annyi év múltán is mennyire elevenen élnek bennünk. Ékes bizonyíték erre ez a pár sor, amit nem én, hanem ez az eleven emlékezet írt. Akik most is velünk vannak és lesznek míg lélegzünk, azoknak az idő már nem számít, számunkra halhatatlanok. Emlékezzünk……Uram, adj csöndes éjt,Nyugodalmas, nagy éjtA te vén gyermekednek,Beteg, rossz gyermekednek.Fölséges dáridók,Keserves dáridókMuzsikája kerüljön,Hangja messze kerüljön.Ne ülje szívemet,Nyomorék szivemetAz ébrenlét lidérce,Rettenetes lidérce.Aludjak kacagón,Álmodjak kacagónS boldoguljak álmomban,Ifjuljak meg álmomban.Valami nagyon nagyot, Valami dicső nagyotÁlmodva hadd képzeljek,Éjemben hadd képzeljek.Imádkozzak, mint gyerek,Régi, iskolás gyerekIstenes áhitattal,Altató áhitattal.Mikor az alkony leszáll,A barna alkony leszáll,Régi imám az ajkamSzaporázza az ajkam: “Adjcsöndes éjt szüleimnek, adj csön-des éjt mindeneknek. Istenem,én járva-kelve, fölvirradvaés lefekve, imádlak, mintédes Atyám. Jó Atyám, vi-selj gondot rám, ámen./Ady Endre/