Biztos vagyok benne, hogy mindannyiunk hátán feláll a szőr, amikor meghalljuk a közmondást: „Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!” Nagyszüleink közhelyétől az ember inkább ideges lesz, mint tettre kész, visszafekszik a kanapéra, lehunyja a szemét és magára húzza a takarót. De az igazság mégiscsak az, hogy ez az igazság.

A lustaságot nem a „főbűnsége” miatt kell kiirtanunk az életünkből, hanem azért, mert rabolja az időnket. Pató Pállá válunk tőle, és amíg a dolgainkat halogatjuk, az életünket vesztegetjük – „majd holnaptól diétázom”, „majd holnap nekiállok tanulni”, „majd holnap felmondok”, „majd holnap elkezdek élni”.

Állunk a peronon és nézzük, ahogy életünk vonata elrobog a szemünk előtt, mert lusták voltunk ahhoz, hogy felszálljunk rá. Igenis meg kell hoznunk a döntéseket és erőt kell vennünk magunkon, hogy kezünkbe vegyük az irányítást, és ne fecséreljük az időnket. Abban a pillanatban, hogy elkezdünk valamit, amit régóta odázunk, már győztünk. Legyőztük önmagunkat és az időt is. Abban a pillanatban, hogy elkezded csinálni azt, amiről eddig beszéltél, felülsz a vonatra, méghozzá nem is akárhová, hiszen te leszel a mozdonyvezető.

Attól függően, hogy miről van szó, tehetjük nagy elánnal, kétszáz százalékon, illetve apró lépésekkel, finoman, nehogy elveszítsük a lelkesedésünket.

Általában a sporthoz vagyunk a leglustábbak, pedig az az egészségünk szempontjából is rettentően fontos. Nem kell azonnal órákig edzeni, kezdheted tíz perccel is, hogy ne rosszkedvű, hanem büszke legyél tőle, hiszen tíz perc több annál, mint amennyit tegnap mozgással töltöttél. Napról napra erősebb leszel, kitartóbbá válsz, hiszen TE csinálod, aki eddig a pokróc alatt feküdt.

Nincs idő a halogatásra, egyszerűen muszáj felállnod és teljes energiával belevetned magad az adott szituációba, hogy elkezdődjön az életed.

Rossz munkahelyen dolgozol, és mindig arról beszélsz, hogy egyszer majd felmondasz, és saját vállalkozásba kezdesz? Mikor majd? Meddig akarsz egy helyben toporogni azért, mert lusta vagy a kényelmetlenséghez? Nem követheted el önmagaddal szemben azt a bűnt, hogy meg sem adod magadnak a lehetőséget. Legfeljebb majd azt mondod, „én megpróbáltam”, ami sokkal több annál, mintha nem tetted volna.

Szeretjük a kényelmet, az állandóságot, szeretjük elhitetni magunkkal azt az illúziót, hogy a holnapi nap jobban kedvez a cselekedeteinknek. Tapasztalatból mondhatom, hogy nem fog. Most kell megtenni, azonnal, mert nem tudhatjuk, hogy meddig lesz rá lehetőségünk.

A kanapén heverni mindig lesz alkalom, de tenni egy jobb életért, a terveinkért, dolgozni a céljainkért sosem lesz jobb pillanat a Mostnál.

Kiemelt kép: pixabay.com

Kapcsolódó cikkek:

Lélekgyomlálás – Viszlát, Önsajnálat!
Lélekgyomlálás – Viszlát, Önutálat!
Lélekgyomlálás – Viszlát, Harag, Gyűlölet!
Lélekgyomlálás – Viszlát, Irigység!