Van, ami ugyanolyan, mint a múlt tüntetésen: nagy tömeg, sok ernyő. Valóságos felhőszakadás, dörög az ég, zuhog az eső. Jobban, mint a múltkor. Egyszerre feszült és derűs várakozás, bőrig ázunk, de nem megyünk haza, a szónokok túlkiabálják az égzengést, hangjukban elszántság. Nagyobb, mint a múltkor. Még nem tudjuk, mire elég. De már villámlik.Pukliék előtte nagy bejelentést ígértek. Nem tudom, mire gondoltak, talán arra, hogy hiába a fárasztásos taktika, nem hagyják abba. Szeptemberben folytatják, ha jól értem, máshogy.A tárgyalásban még a szakszervezetek is csalódtak, ki is mondják azt, amit szakszervezeti vezetők eddig nem szívesen ismertek el: eredmény semmi. Ami annak látszott, abban is becsapták őket. Ez egymás mellé nyomta-szorította a rivális érdekképviseleteket és a civil mozgalmárokat. “Radikális üzemmódra váltunk”-jelenti be a Tanítanék. Múltkor a KLIK neve volt a szitokszó, az volt a fő ellenség, ma már a kormány. Gandhi példájának követésére szólítanak fel. Ezt magyarul úgy hívják: polgári engedetlenség. Erőszakmentes, de túllép a rendszer szabályain és törvényein. Kiléptek a NER kereteiből. Talán ez a nagy bejelentés.A demonstrációkat hagyományosan az Isten áldásáért könyörgő Himnusz szokta zárni. Most a Kossuth nóta szólt: “Ha még egyszer azt üzeni…”.Szeptemberben kiderül, üzeni-e. Talán még a szervezők sem tudják.