“Lebegek. Van egy gyógyíthatatlan betegségem, azt kezelik, megoperáltak és akkor most kerekesszékben vagyok. Milyen szépen mondom a tolókocsit, de nem az, mert nem tolnak”. Hamisíthatatlan megyesigusztávos stílusban válaszolt a Népszava újságírójának kérdéseire az Élet és Irodalom szerkesztője, aki a közelmúltban lapjának hasábjain saját maga számolt be arról, hogy rákos.Megyesi az interjúban beszélt arról, hogy tart a hazakerüléstől, attól, hogy ki fogják majd szolgálni és az milyen hatást vált ki belőle. “Annyira vagyok jól nevelt, és nem szeretem, ha kiszolgálnak. A mai napig zavarba jövök, hogy itt kiszolgálnak, és hogy például pelenkáznak. Nagyon nehéz megszokni, hogy fölötted matatnak” – fűzi hozzá. Nyugtalanítja a Fradi-pálya tolókocsis szektora is: “A szögletzászlónál ülsz, a Böde töke magasságánál látsz. Pedig jó helyre volt bérletem.”Az elmúlt négy évben ha rosszakat írt, az nem attól volt, hogy beteg – mindezt arra a felvetésre válaszolta, miszerint az írásaiból eddig nem lehetett észrevenni, hogy baj van. “Annyi volt, hogy először esernyőt, aztán botot mindig vittem magammal. Sántítottam, fájt a lábam.”Három kórházban volt, mindenhol azt mondták neki, hogy mind a két lába működni fog. Bekerült a jelenlegi helyére, ahol az orvos húsz másodperc után elmondta neki, hogy tolókocsiba kényszerül. “És ettől megnyugodtam. Alighanem, mert elmúlt belőlem a bizonytalanság, és már alakítottam is át magam, hogy mit kell csinálni. Másnap már elkezdtem a lakáscserét intézni, mert ahol több mint hatvan éve élek, nincs lift. Jó lakást adtam le, jót kaptam.”Elárulja, hogy kórházi ágyán is ír, mert szeret írni, amit játéknak tart. Ezért megtanult fekve, fatáblán, kézzel írni. “Megismertem egy új érzést. Fáradtságot már éreztem, de most megtanultam, a gyengeséget. Először éreztem életemben, hogy a fejemben ott van ez vagy az, meg kellene csinálni, de nem megy. Nincs erőm hozzá. Egyetlen valami van, ami eltünteti a gyengeségem. Amikor le kell adni egy szöveget. Az írás. Írni muszáj, ezt ismertem fel. Ehhez jó a betegség. Tudom ajánlani.”