Nem is olyan régen egy kávézóba vezetett az utam, találkozni egy programozóval. Az első találkozásunk volt. Mikor teljes névvel bemutatkoztam, felkiáltott: „Áh, te vagy az a bizonyos szex-újságírónő, aki minden tabut félretéve műpéniszeket vizsgál…” Nem akartam mondani, hogy na ja, a pillangós rózsaszín köztük a kedvencem, s hogy isten igazából lövésem sincs a szexuális élet legbennfentesebb kulisszatitkairól, de meg kell hagyni, nem kezelhető a téma tabuként, sőt!

És hogy miért érdemes beszélni róla? Egy közeli rokonom sosem azt mondta, hogy szakított a csajával, mert rossz volt az ágyban. Így fogalmazott: „nem illettünk össze.” És ebből a gondolatból kiindulva elkezdtem tanulmányozni az összepasszolás fogalmát. Ez vajon olyasmit takarhat, hogy az ember, akivel vagyunk, nem ad ki állathangokat az ágyban, nem káromkodik közben, vagy ilyesmi? Vagy esetleg olyasmit takar, hogy abban az intim időintervallumban nem agyal az ember semmin, de tényleg semmin? Sem azon, hogy miért baj, ha elromlik a frizura, sem pedig azon, hogy miért fájdalmas análisan, vagy rossz orálisan…

Sosem jó, ha az ember prűd a hangos gondolkodásban. Bár, ha már szóban történik a szexuális összeegyeztetés, nem mondhatni, hogy természetes, ösztönszerű, felszabadult, vagy, hogy a szerelmesek összeillőek. Érzi ezt az ember…

Gondoljuk mi. De sokszor sokan nem érzik, s így a szexuális próbálkozások egy idő után értelmetlen kínlódások lesznek. Talán a jó szex abban áll, hogy nem kötelező, mint például a „Valentin napokon.” Sokkal inkább attól lesz tökéletes, hogy a két fél kellőképpen ismeri, elfogadja és szereti egymást. Az összes többi csak szex-tudomány, ami ugyanezeket az állításokat imitálja, magyarázza, boncolja, s végül túlfilozofálja.

Pae