Semmi sem jelenvalóbb és semmi sem természetesebb, mint szerelmesnek lenni valakibe.

Mitől lesz az érzés igaz, megcsalhatatlan, elfogadó, gyanakvásmentes, törődő, szelíd és szenvedélyes? Hasonlóság? Ellentétek? A fogalom valódiságának mértéke a próbatételek kiállásában rejlene? Abban, hogy nem birtoklunk, szabadok vagyunk és felelősséget vállalunk? Talán nincs létjogosultsága a panaszkodásnak sem.

A szerelem édes álom. Olykor kegyetlen felébredni belőle.

Olyan fél aligha létezik, akiben mindent megtalálunk egyszerre. A legjobb lenne talán sok-sok embert összegyúrni egyetlen személybe. Keresni egy konfliktus – és kompromisszummentes párt, annyi, mint eltévedni egy ismeretlen városban. Kérhetünk útbaigazítást, de a révbe érésünk fáradságos, és a tévelygésünk nem lehet nyomtalan.

Egy egészséges kapcsolat kialakításának kulcsa az emberismeret, míg saját magunkat is ismernünk kell, hogy tudjuk, mik a reményeink, mik a céljaink, milyen dolgokra vágyunk egy közös életben.

Ha egy pár összeköltözik, ott lakik velük mindkét fél részéről anya és apa, így két ember helyett, hatan hadakoznak a mindennapi szokásokban, életfelfogásban, mindenben. És lássuk be, senki sem hibás azért, mert a dolgok nem mennek, illetve, ha a vége szakítás lesz. Annál rondább dolog nincsen, mint, hogy haragszunk és szitkozódunk, mert valakiből nem varázsoltunk doromboló háziállatot, nem programoztuk át magunknak megfelelően. Vagy mi tévesztettük meg magunkat hiú ábrándokkal, vagy a gyengeségünk, felismerő képességünk vezetett félre minket. Legfeljebb csak azt jelenthetjük ki, hogy nem illettünk össze.

A szerelem nem egy szerződés, amiben teljesíteni kellene, vagy bármi velünk ellentétes elvárásban megalkudni. A szerelem a felszabadulásunk a társunkban, amiben szabadon fejlődhetünk, és amiben nem kell megváltoznunk. Ha a párunk utálni fogja egy szokásunkat, utálni fogja még sok más velünk járó tulajdonságunkat is, és a kettőnk közti egyezség nem szabad, hogy sértse a saját valódiságunkat. Felvehetünk szerepeket, új megnyilvánulásokat, vagy bármit, de ne csodálkozzunk, ha semmi sem lesz az, aminek látszik, aminek várjuk, mert az idomításban rejlik az el nem fogadás, a megcsalás, a gyanakvás és minden más, ami az önérzetünknek fáj.

Egy szelíd, törődő és szenvedélyes kapcsolatban ott rejlik a felelősségvállalás, a szabadság és az egészséges kompromisszumképesség, amibe nem fér bele sem az önfeláldozás, sem pedig megalkuvás. Ez az érzés egy édes álom, amiben a szeretet mindig új történeteket kreál, azaz mindkét fél számára megfelelő folytatást.