Szóval, mi folyik itt? A vagyonok újraelosztása? Az előző felosztás újraelosztása? Az új, nemzeti burzsoázia megteremetése – szépelegve, mentegetődzve. A 100 tagú Matolcsy Rokonzenekar és társainak zajos és hangos koncertkörútja, ahol a százéves bérletek árát előre megfizettetik a tízmilliós hallgatósággal? Meglehet. A kritikusabb és közvetlenül kevésbé érdekelt közönség inkább ez utóbbi vélekedésre hajlik. Meg is van minden oka rá. Az idei évben nem volt olyan hét, amikor ne találkozhattunk volna a kapzsiság – egyre visszataszítóbb – jeleivel. Engem azonban legalább ennyire izgat egy másik, párhuzamos és még az iménti kapzsiságnál is veszélyesebb jelenség (ezúttal csak e jelenség legfontosabb elemeinek számbavételére szorítkoznék).Nézzük csak végig, miféle fura ötletek, próbálkozások összefüggő láncolatával kellett az idén folyamatosan megbarátkoznunk. Igaz, ez a barátkozás meglehetősen egyoldalú volt, mert valamennyi epizódját kormányzati oldalról kínálgatták, s a legtöbb esetben még a csomagolás is olyannyira sebtében történt, hogy az áru romlott mivolta nagyon hamar kiderülhetett.Kezdődött a rendkívüli állapot januári ötletével, amelyet eredeti, bornírt és a legkevésbé leplezett formájában hamar elsöpört a közharag. Aztán a külső körülmények, az átláthatatlan belső alkuk hosszadalmas lépései csak-csak kifárasztották az ellenálló közeget és a nyári szezonzárásra sikerült keresztülnyomni egy szelídítettebb változatot. Egyelőre.Folytatódott, s folyamatosan került elő a szűnni nem akaró ‘titkosítási mánia’. Nem tudhatunk semmit sem a paksi beruházásról, fontos kormányzati döntések soráról, a Magyar Posta szerződéseiről, az újraelosztó központok titkairól. Az MNB kapcsán még arra is képesek lettek volna, hogy különleges, egyedi törvényi védelmet kreáljanak, s a miértre csak akkor derült fény, amikor ez a lázas titkosítási igyekezet lebukott. S tényleg van miért titkolódzni.Mindeközben elhatározott lépésekkel araszolgatunk a rendeleti kormányzás felé, amely szándék nemcsak az említett rendkívüli állapot kapcsán került elő, de a költségvetés módosíthatósága terén már meg is valósult. S ezt a döntést a magyar közvélemény alig vette észre, pedig… Pedig ez a”megoldás” a magyar parlamentarizmus elmúlt negyedszázadának egyik legkiáltóbb sérelmét jelentette.S most itt állunk a múlt heti, legújabb visszalépés, a gyülekezési jog személyre szabott korlátozásánál, amely lépés még csak a járni tanuló szörnyszülött legelső tipegése, ám a jövőre nézve nagyon is bíztató jelenség…Rakjuk csak össze, mit is hozott nekünk az idei év első hat hónapjában ez a Krampusszá átöltöző kedves és megállíthatatlan aktivitással tevékenykedő Mikulás? A rendkívüli állapot szépségeit, a titkosítás boldogító tudatlanságát, a rendeleti kormányzás gördülékenységét, az alapvető jogok korlátozásait… Még hogy gyülekezés, tüntetés, Ligetvédelem, hangoskodás? Igaz, ezek csak az első lépések. Felkészül: szólás-és sajtószabadság, gyülekezési jog és társai.x – x – x – xA Fidesz politikai ellenfeleit és a kormányzattal nem szimpatizálókat mindez talán kevésbé lepi meg, ők még ennél rosszabb fejleményeket is fel tudnának tételezni. De mi van azokkal, akik a NER születését támogatva nem erre számítottak, nem ezt remélték, és nem is szeretnék e rémes folyamatot kifejlődve látni? Ők miben reménykednek?