Mindenekelőtt elnézésedet szeretném kérni a tegező viszonyért, de álságos lenne, ha a sajtós körökben magázódnánk, főként, hogy személyes jelleggel szeretnék intézni hozzád néhány sort, mert azt gondolom, az óriási üvegvár, amit felépítettél, ugyan szilánkokra esett, amikor elkezdted a hozzád méltatlan fröcsögésed Kiss László ügyével kapcsolatban, mégis, a munkásságod megköveteli, hogy továbbra is tisztelettel forduljak feléd.Egészen addig, ameddig nem vettél részt operatőrként az ominózus erőszak eseményeinél, nincs jogod azt mondani, hogy az áldozat biztosan “szeretett kefélni.” Te nem ez vagy, Endre! Nem tudom, miféle feszültség lapulhat benned, hogy 72 évesen a számítógéped előtt ülve gyalázol valakit, akinek az élete ment rá arra, amit Kiss és társai tettek vele, míg a szövetségi kapitányról sportuszodát neveznek el. Nem tudom, mi visz rá egy olyan tapasztalt, sokat látott újságírót, mint te vagy, hogy körültekintés nélkül mondj megdönthetetlen véleményt egy közösségi oldalon valakiről, akiről eddig azt hittük, hogy már halott.Akkor értesültem az írásodról, amikor az ATV-ben idéztek a publicisztikámból, majd szembeállították ezzel a te véleményedet. Legfőképp azon döbbentem le, hogy a nemzet tolla, Bayer Zsolt az én “térfelemre” került, míg te a másik oldalon álltál, felülmúlva Bayer bármelyik alantas gyalázkodását. Akkor még nem szóltam, mert azt gondoltam, rossz napod volt, és talán te sem gondoltad komolyan, amit írtál. Ezt követően aztán elolvastam a mai hozzászólásaidat. Felhúztam magam. Nemcsak a tartalom miatt, hanem mert csalódnom kellett benned. Míg ez idáig bárki példaképe lehettél, aki újságírásra adta a fejét, mostantól már ellenpéldaként mutathatnának be.Nem fogok veled érvekkel vitázni, hiszen az általad felhozott rosszindulatú találgatások nem kívánnak ellenérveket. Egyszerűen azt mondom, hogy ezt nem szabadott volna. Ha a lelked mélyén valóban ez a véleményed, akkor is hiba kiteregetni azok elé, akik eddig adtak a szavadra. Ezek után biztosan nem fognak, ahogy én sem.”Szégyellem magam, és szeretnék bocsánatot kérni öntől újságíróként, férfiként és emberként, újságíró kollégáim, férfi- és embertársaim helyett” – ezt sajnos nem te írtad le, Endre, hanem Németh Attila, a Blikk sportújságírója. Sajnáltam, hogy te csak tetézted, amit elindítottál, ahelyett, hogy megkövetted volna magad, miután az áldozat is nyilatkozott a televízióban.Arra kérlek, Endre, hogy adj magadnak pár napot, nyugodj meg, próbálj egy kicsit elmélkedni, és újságíróhoz méltóan latba vetni minden vetületét a témának, és te is rá fogsz jönni, hogy ha ennyi idősen is tiszteletre méltóan szeretnél a köztudatban maradni, bocsánatot kell kérned. Mindenkitől.Bízom abban, hogy ezt te is belátod!Barátsággal,Jabronka Richárd