Harrach Péter meg is magyarázza; míg Ferenc pápa a segítségre szoruló, üldözött emberről beszél, ők – a politikusok – “elsősorban az otthonainkat fenyegető migránsáradatról.” Persze egyik vélemény sem kizárólagos.Csak némileg árnyaltabb Márfi Gyula veszprémi érsek, aki minden katolikus hívőt arra buzdít, hogy menjen el és szavazzon nemmel, mivel nem tartja elfogadhatónak “a bevándorlók parancsszóra történő széttelepítését”. “Ez egy embertelen, a szabad akaratot semmibe vevő ötlet, amely nem nyújt valódi megoldást a menekültválságra” – mondja a Magyar Gárdát egykor elsők között szélsőjobboldali szervezetnek nevező főpap. Sem Harrach, sem Márfi nem tér ki arra, hogy egyelőre nem létezik olyan uniós rendelkezés, amely parancsszóra telepítene hazánkba migránsáradatot. Azonban az érsek nem ért egyet “a kampány lebonyolításának módjával, a sokat sulykolt reklámokkal, amelyeknek nem szándékolt hatása is lehet”.Ha a katolikus hívő a Harrach által idézett Ferenc pápát tekinti mérvadónak, akkor legalábbis el kell gondolkodnia a menekültek befogadásáról. A szentatya szerint “mindegyik országnak magának kell látnia, hogyan és mikor (…) Nem lehet általánosan érvényes választ adni, mert a befogadás függ minden ország helyzetétől, és a kultúrától is. De biztosan sokat lehet tenni”. A katolikus univerzalizmussal “védi meg” Ferencet a Magyar Kurír főszerkesztője: “mintha a világegyházért gondot viselő Péter-utód csak akkor mondhatna értelmes dolgokat, hogyha azok Budapestnek is tetszenek. (…) Így az egyik legérzékenyebb kérdés, a menekültválság kapcsán mintha a véleményformálók nem szívesen hallanák meg Ferenc véleményét” – írja Kuzmányi István a katolikus lapban, kifogásolva, hogy a pápát bírálók “feladják a keresés, értelmezés, utánajárás nemegyszer fáradságos útját, és nem is akarják megérteni Ferencet”.Pedig nem lenne nehéz dolguk. Csak ki kellene lépniük a trón és az oltár szövetségének oltalmából.