Egy-két nap, s megint lehet majd ünnepelni. Június 14-én lesz hat éve annak, hogy az újonnan megválasztott országgyűlés elfogadta a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatát. Néhány héttel később a kormány pedig kötelezett minden közintézményt arra, hogy ezt a magvas remekművet az intézmény falára jól láthatóan ki kell függeszteni. Manapság bármerre járunk, eltökélt és állhatatos érdeklődést kell tanúsítani ahhoz, hogy szövegét a helyszínen és elmélyülten tanulmányozhassuk. Mintha magától is kimúlt volna ez a maga idejében óriási politikai hangzavarral beharangozott, hetyke kiáltvány.Pedig nem tanulságok nélküli szembesülni azzal, amit az elsöprő sikert aratók a győzelem pillanataiban önmagukról, a világról, a jövőről és mindannyinkról gondoltak. Hat év távlatából felidézve a szövegnek most is a túlzásai, a képtelenségig giccses akarnoksága és abbéli meggyőződése a legszembetűnőbb, hogy a világ teremtése lényegében az ő színre lépésükkel kezdődik. Akkor mindez még csak nevetségesnek tűnt, ma már tudjuk, hogy e kényszeres küldetéstudat mögött patologikus szintekre emelkedett önhittség, a külső és belső korlátok szisztematikus elvetése és minden kritikai megnyilvánulás tudatos figyelmen kívül hagyása húzódik meg.A “Nemzeti”-ből mára annyi lett, hogy minden az, ami a miénk. Ami a miénk lett, az már nemzeti, ami még nem a miénk, az pedig a legképtelenebb jelzőkkel illethető – egészen addig, amíg azt is meg nem szereztük. E jelző túlerőltetése, elkoptatása s ezáltal a lejáratása kísértetiesen idézi meg a korábbi évtizedek a “szocialista”-jelzőszerkezet fosztóképzővé történő átalakulását, s félő, hogy a Fidesz bukása után így leszünk majd a “nemzetivel “is.Az Együttműködésről a legelső pillanatoktól kezdve lehetett tudni, hogy nem gondolják komolyan. Hat év elmúltán már ez a fogalom is kapott némi vajszínű árnyalatot. /Vö. Esterházy/. Nemcsak arról van szó, hogy “aki nincs velünk, az nem létezik”, hanem arról is, hogy a nem-léteztetéshez az összes elképzelhető állami eszköz igénybe vehető.Maradt tehát a Nyilatkozat, amely az egyoldalú közlések, önkényes deklarációk világa. A társadalmi kommunikációt sikerült egyetlen tényezőre szűkíteni: csak a közlést végző személye, álláspontja számít, másféle véleményt nem érdemes és nem is kell figyelembe venni.Ily módon a NER Nyilatkozata valóban betölti a függöny funkcióját, leginkább az elsötétítő függönyét. Ha elhúzzák, azonnal láthatóvá válik az Igazi Rendszer – Nemzet és Együttműködés nélkül is. Sőt, leginkább így, ebbéli állapotában. Az Új Rendszer igazi ellensége a fény, a Világosság, s mindezt nagyon jól tudják a létrehozói is.