– Épp azt mondom a Laci bácsinak, hogy mennyivel jobb volt a Viktor alatt. Ugye? Emlékeztek, volt rezsicsökkentés, malacosztás, a keményen dolgozó kisemberekért voltak a politikusok, nem fordítva. Épült az ország! Stadionok, múzeumi negyed, várfelújítás, bárhova néztél, épülő-szépülő fővárosunk. És meg lehetett élni! A gyerekek ingyen kapták a tankönyvet, az iskolatejet, a menzát – de meg is nevelték őket! Nem úgy, mint ezek a mai fiatalok, hogy flegmák, meg azt se tudják, mit akarnak. Nem köszönnek. Bezzeg a mi időnkben, mi tudtuk, mi a tisztelet. Nem is voltunk ilyen göthösek, naponta volt tornaóra, meg erkölcstan is volt, az kéne ezeknek a maiaknak is. És ha túllógott a füleden a haj kétujjnyival, már vittek is el a borbélyhoz, nem nézhettél ki úgy, mint egy huligán. – Úgy-úgy, Ferikém, ahogy mondod. És megvédtük az országot az izétől, Európától! A melegházasság- és bevándorláspárti nyugat dekadenciája, így mondtuk, emlékszel-e? Volt itt létbiztonság is, meg szabadság is. Megkockáztatom, nagyobb szabadság volt, mint ma, sőt biztosan. Jó, az embernek tudnia kellett, mit mond vagy ír vagy olvas vagy gondol, de hát az nyugaton se volt másképp, nem igaz? Aki be tudta fogni a pofáját, az olyan szabad volt, hogy ihaj. Nem kellett a kisembernek a politikával foglalkoznia, gondoskodtak róla helyette is. Mindig azt mondtuk: inkább legyen egy párt, de az jó párt, mint ez a sok össze-vissza. Összefogás volt!- A tévében se ezek a piff-puff filmek mentek. Rendes magyar műsorok voltak. Azt lehetett nézni, hát de jó is volt az. És nem loptak úgy, mint a maiak! Jó, akkor se volt mindenki tökéletes, de ezeket meg se közelítette. Meg ugye, ha a Mészáros Lőrinc haza is vitt valamit, az akkor is itt maradt, belföldön, a magyar népé maradt, érted-e? Nem külföldre vitték, a miénk volt. De szép is volt.- Van ez az idős újságíró hölgy a másik szobában, na, az azt mondja, ő bármit megírhatott. Mondják, hogy cenzúra volt meg minden, de nem igaz. Tizenhét évig volt a Nemzeti Nemzet újságírója, és állítja, hogy egyszer sem húztak ki semmit a cikkeiből, miután lediktálták neki. Ha okosan csináltad, meg lehetett írni a kritikát is, hát a sorok között, érted, ő is elpöttyintette, hogy talán az egyik tanácsadó, nem írta így le, hogy Habony, de lehetett tudni, szóval hogy lehetne olcsóbb neki a kabátja, nem csak milliókért lehet szépet venni. És lett baja, mondd, lett baja? Hát tök másért rúgták ki! Ma meg beszélnek össze-vissza, hát nem is éltek akkor, mit tudják ők!- Lehetett kulturálódni is. De mi még fölöltöztünk rendesen, amikor egy Ákos-koncertre mentünk, és ott közérthető, szép dolgokról daloltak. A mai zenék, ahogy úgy üti a suhanc azt a dobot, mintha direkt bosszantani akarna! Nem is lesz belőlük semmi. Jó, persze, nekik már nehezebb, a mi időnkben ott volt a CSOK, minden fiatalnak rögtön lehetett lakása, ha akarta, azonnal. Meg munkahelyek is voltak, aki nem dolgozott, már vitték is közmunkára, nem ez a lődörgés, mint most! – És ha kivártad a sorod, a Merkurból pár év után megvehetted a Ladát, na, az még igazi autó volt, nem úgy, mint a maiak.- Várjál, Lacikám, az nem akkor…- És volt SZOT-beutaló a Balatonra! És a KISZ-ben micsoda bulik voltak! És háromhatvan volt a kenyér, a krumplileves meg krumplileves, és büszkén vonultunk április negyedikén, na, most meg…- Laci, összekevered, figyeljél kicsit…- Lecsatoltuk a szíjat, tudod, amikor munkásőr voltam, aztán le a villanyt, és végigvertünk vele a kmk-s huligánokon a presszóban!- Nővérke, nővérke! A Laci bácsi megint nem vette be a gyógyszert…- Aarrggh-aarrggh! Addig jó, míg Kádár él!!!!