Erőskezű keresztapa, rajta tartja a szemét a kisvezéreken, ha valaki megpróbál túlzott önállóságra szert tenni, azonnal visszaparancsolja a sorba. Nincsenek elévülhetetlen érdemek, “egykutya kölkei vagyunk” összetartás, s ezt elsőként az Orbánt politikai és gazdasági téren is erőssé tevő Simicska tapasztalhatta meg. Mindenkit le lehet cserélni a NER-ben, aki vérszemet kap; hátrébb lehet tolni, akiről úgy érzik, hogy már túl nagyra nőtt és jóllakott; oda lehet engedni a még éheseket. Így kerülnek ki a pikszisből a Simicskák, Nyergesek, Némethnék, így léphetnek előbbre kötélbarátok, a gyerekkori szomszéd, a Rogánok, a Vajnák, a Habonyok.Egyszer fent, aztán lent. Ez a bizonytalansága tartja fékén az Orbánhoz kötődő politikai és gazdasági köröket. Politológiai kutatásokat lehetne alapozni azokra a kamarilla-döntésekre, amelyek a színfalak mögött születnek. Másképp nincs magyarázat arra, hogy tudnak évekig fényes csillagként ragyogni a Spéderek, hogy aztán egyetlen pillanat alatt a tömlöcben kössenek ki. Vagy az L. Simon-jelenségre: nem is olyan rég a miniszterelnök még meg is látogatta birtokát, ahol elítéltek olcsó bérért szüreteltek az államtitkárnak, most meg úgy takarították el őt az útból, hogy csak úgy porzott. “Kisgömböc” volt, véli egyik laptársunk, a költőből lett nagyúr mohóságára utalva. De ez aligha lehet főbenjáró vétek Orbanisztánban, hiszen a kormánypárti elit látványos, gyakran megmagyarázhatatlan gazdagodása eddig nem szúrt szemet a kormányfőnek.”Mindenki annyit ér, amennyije van” – hirdette meg a főminiszter, és ezt nem csak a bankszámlára, a politikai hatalomra is érthette. Talán ezért szúrt szemet ő is, dölyfösen azt gondolta, van ő olyan erős, hogy ne kelljen lakatot tennie a szájára. Látványosan tévedett. Most neki is be kell állnia a körmösért. Még csak egy kicsit nyirbálták meg a hatásköreit, ha ért a szóból, nem nyeli el a politikai süllyesztő. Ha nem? Büszkélkedhet tovább azzal, Spéder akkor is a barátja, ha másnak már nem az.