Drága Barátaim!

Töredelmesen bevallom, gyermekkoromban nemigen szerettem az édes süteményeket, habos, krémes tortákat. Persze, mint minden gyerek én is megettem, de a cukorka, csokoládé volt inkább a favorit. 

A Fruti, a Stollverk, a Krumplicukor, Bocskorszíj, aztán az Inota, Sport szelet, ezek voltak a nagy favoritok. Persze az ünnepi Duna kavics, netán a Francia drazsé, a még ünnepibb Konyak meggy azért jöhetett gazdagon, hát aztán egyebekről nem is beszélve. Béluska Fekete-erdő tortája pedig aztán mindent felülmúlt. Igaz, négy napig sütötte, de úgy ám, hogy közben meggyből zselatint főzött, a lapok, aztán az egész vagy hat sorban egy születésnapra, amit a lányomnak rendeztünk, vagy tizenöt éve. Igaz, legalább négy üveg vodkámba került, a tejszínhabot a végére már alig tudta feltenni, de világhírű volt, isten engem úgy segéljen! A Mama Krémese azonban mindent vitt, de úgy ám, ahogyan abban a bizonyos nagykönyvben megírva vagyon. Hájas, leveles tésztából, igazi főtt, vaníliás krémmel, hogy alig tudtam kivárni, míg meghűlt a spájzban. Persze előtte még jól kinyalakodtam magam, mikor a tojásokat felverte jó kristálycukorral, a fehérjét habbá pedig porcukorral. Aztán mikor megfőzte a csodás, kikirics sárga krémet, hát az volt a csúcs ám, azt az edény elnyalni. Aztán még egy nagy favoritom van, a Stíriai metélt. Ezt sajnos Ő nem készítette, de itt tennék ajánlatot annak, aki ezt megteszi. Mert ezért elbitangolnék a világ bármelyik zugába Barátaim, átrepülném akár az Óperenciás tengert is, pedig rettegek a repüléstől, leküzdenék minden hegyet-völgyet, bevállalnám a sivatagot étlen szomjan is. Lassan, vénségemre itt nyilatkozom büntetőjogi felelőslégem tudatában, hogyha még partiképesnek tart bárki is széles-e világon, hát legyen. Őérte, legyen az a világon bárhol, hát elmennék hozzá, mindenre rászedhetne, ha elkészítené nekem ezt. De úgy ám, ahogyan egy bizonyos Janka néni, gyermekkori barátom, Halász Józsiéknál, anno, a bejáró néni. Mert nagyon értette a csíziót, szóval egy olyanért bármire kapható lennék, talán az egész királyságomat is adnám. Na de van ám még egy nagy sztár, amiről ma szó lesz. Erről a nagyszerű, egyszerű édességről, ami egyetlen menzáról, kifőzdéből, természetesen a Lordok Házából sem hiányozhatott. Akkoriban a világból ki tudtak volna zavarni, mikor leöntötték „málnaszőrrel”, ne adj’ isten, valami lekvárral csúfították el Aztán lassan meghalok, de mára már megváltozott a trend nálam is, így aztán ezekkel eszem szívesen ezt ami nem más, mint a

RIZSKOCH MANGÓS VODKÁBAN ÁZTATOTT MAZSOLÁVAL, BARACKLEKVÁRRAL

PTV Fotó: Bán Csaba

Nevezik ezt Rizsfelfújtnak is elegánsabban, hiszen úgy is nézhet ki, ha ügyesen készül. A Mama rettenetesen értette, általában olyankor volt, mikor böjtölni kellett, vagy egyéb, keresztény szokások miatt nem volt hús hétfőn, de inkább pénteken. Jó nagy tortaformára megsütve, igazán becsületes szelet éppen valamilyen gazdag leves után. 

PTV Fotó: Bán csaba

Egy teáscsészényi rizs,- 2-2.5 decis a mérce – kell hozzá, amit megmosok, aztán kétszer annyi tejjel felteszek főni. Hasonlóan, mint a sima rizs főzésénél. Kis lángon, aztán lezárom, lefedem, hagyom megpuhulni. Természetesen el nem maradhat a vaníliás cukor, amiből két evőkanálnyi elengedhetetlen. Persze lehet ez más cukor, de akkor sem hiányozhat a vanília. Közben négy tojást felütök, kettéválasztom a fehérjét a sárgájától. A sárgáját egy zacskó vaníliás cukorral jó krémesre kikeverem, félreteszem. A fehérjét pedig jó keményre felverem, kevés porcukrot adok hozzá félúton. Egy jó nagy marék csodás, kaliforniai mazsolát beáztatok a mennyei, mangóval ízesített vodkába, ami igazi remek találmány. Bár éppen narancslikőrrel is megtehetjük, ha van, éppen Grand Marnier idehaza. A rizs olyan húsz perc alatt kész, aztán hagyom kihűlni, olyan szoba hőmérsékletűre. A kikevert tojás sárgákat óvatosan hozzákeverem egy spatulával a tejben főtt rizshez, majd mazsolát lecsöpögtetem, aztán az is mehet bele. Nem maradhat ki semmiképpen egy citrom reszelt héja sem, hiszen z olyan lenne, mint az élet só nélkül. A végén a négy tojás fehérjéből felvert hab következik, szép óvatosan, két részletbe, hiszen ettől fújódik majd föl a dolog. Egy csatos, kerek tortaformát vajjal kikenek, majd megszórom zsemlemorzsával, aztán a masszát beleöntöm, majd kissé az asztalra ütögetve elrendezem. A tetejét is meghintem zsemlemorzsával, majd az előmelegített sütőben 180 fokon, 20-25 perc alatt készre sütöm Kis pihentetés után cikkekre vágom, a csodás baracklekvárommal, meghintve porcukorral tálalom. 

PTV Fotó: Bán csaba

Igazi retró kaland kicsiknek, nagyoknak. Az még jobban feldobta, mikor aszalt sárgabarack darabokkal sütöttem. Lehet málna-narancsszörppel meglocsolni, akármilyen gyümölcslekvárral színesíteni. Minden szinten, szinte minden!