Drága Barátaim, Embertársaim!

Ma kétféle étellel is jelenkezem. Az egyik az egy nemes húsból készült, fenséges főétel, még nemesebb, különleges, ám mégis ismert körettel. Bár így, ilyen formájában talán kevésbé. Részint azért ezzel, hiszen szó volt legutóbb egy olyan nokedli köretről, ami talán lehet újdonság akár az újszülötteknek is. 

A másik étel pedig egy köret igazából, az Alpokból, Svájcból bár egytálételnek is elmegy, sőt főételként is szívesen eszem jóféle savanyúval, akár valamilyen mártással. Itt pedig újra nagy kedvencünk, a burgonya a főszereplő. A főételünk alapanyaga valóban különleges hús, annak is nemes része, sajnos ritkán kapható, meglehetősen drága is. Igaz manapság olyanokra vagyunk kárhoztatva, aminek a beszerzési ára akár ennek a húsnak a hússzorosa is lehet. Nyilván elegáns, egészséges dolog olyat enni, aminek az ára kétheti keresetünk, de azt gondolom ez is megjárja.

Drága, oly sokat emlegetett Bélám is remekül főzte ezt az ételt, de Ő még gyökereket is főzött bele, aztán azzal tette gazdagabbá, ízesebbé azt a csodás szaftját. Mikor még hentes volt, akkor többször juthattam ehhez a húshoz, mert volt, igaz kurrens, de mindig élvezhettem valami jó poént is a vásárlás mellé. Aztán a főnöknő azzal tanácsolta haza Béluskát GYES-re, hogy az mindkettőjüknek jobb, ha Bélánk nem áll a pult mögött. Persze a szorításból néha megszökött, aztán ilyenkor a BÁZISON ért el bennünket is, ahol vadul nyomtuk a flippergépet. Egy ízben pont így történt, javában vertük, mikor is berontott vehemens feleség Évu: “Te mi a rohadt k..va anyádat keresel itt?” Majd a 42-es, hétmérföldes western csizmájával úgy rúgta térden Béluskát, hogy csak úgy döngött. Megállt a levegő a kocsmában, sokan kifehéredtek, hogy most jaj, mi lesz. Mert már láttunk egynéhány brusztot. Aztán éktelen röhögés tört ki. Erre Bélám elővette azt az igazi Fernandel mosolyát, majd így szólt élces hangján: “Otthon azért majd más közönség lesz ám galambom!” Hadd emlékezzek hát újfent őrá, mikor megosztom Veletek, hogyan is készül a, 

NEMES BORJÚPAPRIKÁS, VAJAS-TEJES NOKEDLIVEL

A fiatal borjú húsa szerintem az egyik legnagyszerűbb, legjobban emészthető hús. Hát még akkor, mikor még tejes, akár szopós borjú húsához lehet hozzájutni. Ezúttal gyönyörű combot vettem, olyan fél kilót, potom 1.600 forintért. Szép, egyforma kockákra vágtam, majd mindehhez előkészítettem két fej vöröshagymát,  három gerezd fokhagymát, egy szép nagy leveses paradicsomot, egy hatalmas zöldpaprikát. Mivel paprikásról beszélek, hát beletettem  az egészet egy lábasba, szépen mindent feldarabolva, majd egy evőkanál mangalica zsírt, egy kevés vizet. Olaj, olíva olaj párti vagyok, de ehhez a királyi ételhez bizony a disznózsír, a jó, háznál kisütött zsír dukál. Aztán elkezdtem az egészet erős lángon sütni. Mikor lesült a zsírjáig, akkor sóztam, borsoztam, majd kevés vízzel pótoltam. Ez addig tart, amíg a hagymák, paradicsom, paprika szét nem fő, sül. Mikor már a szaft látszódik, akkor meghintettem pirospaprikával, azzal jól összepirítottam, majd felöntöttem annyi vízzel, hogy jól ellepje. Húsz perc főzés, aztán kész is, félrehúzom, hogy hűljön, addig elkészítettem a nokedlit. Ez máshogy készül, mint a hagyományos társa. 25-30 deka lisztet veszek három tojás sárgájával dolgozom össze úgy, hogy nem vizet, hanem tejet használok hozzá. Nokedli tésztává keverem, sózom, majd egy jó nagy csokor petrezselymet aprítok bele. Lobogó sós vízbe szaggatom, majd leszűröm, hideg vízzel leöblítem. Egy hőálló tálba, vagy fazékba teszem, olvasztott vajjal, olyan ötdekányival keverem össze, teszem selymessé, fényessé.

Az elkészült paprikásba pedig egy doboz tejfölt keverek el, akár még tejszínt is lehet tenni bele. Újra felteszem főni, de már csak egyet kell rottyanni és kész is. Csodás, igazi ünnepi, magyaros étel. Lehet még liszttel is dúsítani a tejfölt, akár a habarás előtt a húst kiszedve leturmixolni a szaftját.

A másik étel igazi svájci specialitás, remek, laktató, látványos krumpli különlegesség, vagyis

A SVÁJCI RÖSZTI

Aki szereti a krumplit, bár ki az, aki nem annak igazi csemege ez a kaja. Igaz, nem a leggyorsabb étel, de, ha előző nap megfőzzük a krumplit, akkor pikk-pakk elkészül. 4-5 darab nagy szemű krumplit főzök hájában, jó sós vízben. Még melegen lehúzom a héját, félreteszem hűlni. Mikor jól kihűlt, (érdemes a hűtőben jól lehűteni) akkor a nagy lyukú reszelőn lereszelem. Veszek egy nagyobb serpenyőt, abban olajt hevítek, belevágok egy közepes fej hagymát, nagyobb kockákra. Ezt egy kicsit pirítani kezdem, majd a krumpli reszelékből ráhalmozok annyit hogy olyan 1-1.5 centi legyen. Jól belenyomkodom, kiegyenlítem, sóval, borssal meghintem, majd közepes lángon sütni kezdem. Öt-hat perc után alánézek, ha arany barnára sült, akkor ráteszek egy lapostányért. Egyik kézben  tányért rászorítom, majd hirtelen az egészet átfordítom. Érdemes olyat méretet választani, hogy passzoljanak. A másik oldalt is ropogós, arany barnára sütöm. Lehet savanyúval főételként, lehet köretként, szép cikkekre vágva fogyasztani, zseniális, egyszerű krumplis étel!

Jó étvágyat!