Drága Barátaim itthon és otthon!

Eltelt újra egy év, de rendületlenül ettünk ittunk, aztán… ki-ki nyugalomban, ki így, ki amúgy.

Az ünnepi menü mindenhol gazdagabb, szeretetben teljesebb volt, mint máskor, éppen ezért van jelentősége az ünnepnek, hiszen így adunk nyomatékot az érzéseinknek.

Mikor elkezdtem itt az írást, akkor leírtam azt, hogy nem vagyok profi szakács, nem szeretnék újabb spanyolviaszt feltalálni, csak olyat, úgy írni erről a csodálatos világról, ami egy kicsit másabb, a szokástól eltérő. Tartalmában és, praktikáiban egyaránt. Nekem minden ételről, sőt sok-sok alapanyagról mindig valami eszembe jut, valamihez, valakihez társítom azt. Így jön hát az ötlet, az ihlet az íráshoz, aztán már csak az ételt választom ki.

Új Évre szinte minden magyar családban megtaláljuk a lencsét, a malachúst, hiszen keresztény kultúránk elmaradhatatlan részei ezek az ételek az ismert okok miatt. Idén, Szilveszterre én is lencsét főztem természetesen, immáron 32 éve mindig ugyanúgy.

„Mindig, mindig ugyanúgy”, ha a Hold feljön az égre,…+ Ugyanúgy, ahogy néhai feleségemtől tanultam, aki immáron 17 éve nincs köztünk. Az jutott eszembe éppen a napokban, hogy sok történet, személy szerepelt már az írásaimban, de eddig Őt nem említettem. Talán kegyeleti okokból, talán nem, de most pont aktualitása van a dolognak a lencse miatt is, egyébiránt is. Itt szeretném megemlíteni, hogy a krumplis tésztám füstölt sajttal sütve is az Ő, Erzsi nagy ötlete, találmánya, hát akkor hadd adózzak Neki, említsem meg Őt nagy tisztelettel, Rá emlékezve. Őrá, akit lánya tragikusan fiatalon veszített el, aki nem élhette meg csodálatos Zalán unokám, az én drága Bercikém születését. Rá, aki jeles közszolgaként ápolta a betegeket, a legnagyobb szeretettel, tisztességgel, aki példás családanyaként nevelte leányunkat haláláig. Az Ő emlékére ajánlom, de Nektek is,a-anélkül, hogy akár patetikusnak tűnnék- ezt a remek változatát a lencsének, vagyis:

SZILVESZTERI LENCSÉM, AHOGY ERZSI KÉSZÍTETTE

A lencse egyes országokban, pl. Indiában az egyik fő, növényi fehérje forrás. Számtalan változata ismert ennek a remek hüvelyesnek. Van vörös, fekete, apróbb, nagyobb szemű változata, mintegy 5ötven féle, talán fölsorolni is nehéz lenne. Nálunk viszonylag olcsó, bárhol beszerezhető. Bár, ha válogatott lencsét vennénk, nem az egyszerű zacskóst, akkor jobban bele kéne nyúlni a bukszába, a színesebb, egzotikusabb változatról nem is beszélve. Kevés indiai éttermet ismerek idehaza, de azt tudom, ha fekete lencsét szeretnétek enni, akkor azt bejelentkezésre lehet csak.

Olyan fél zacskó lencsét (25 dkg) néhány órára beáztatok. Ez, olyan négy adagnak felel meg, hiszen kis fizetésű vagyok, aztán meg el is hagytam szilveszterre a helyőrséget, így aztán csak Újévre maradt a csoda. Természetesen ehhez mérten választhatjátok meg, mert a több, az nyilván nagyobb dózis. Egy darabka parasztsonkát alaposan megmosok, majd felteszem főni, hiszen ez a lé lesz az alap. Használhatunk még zöldség alaplevet is, de ennél a változatnál ez az alap. A főző lébe 2-3 levél babér, csak egy csipet só, hiszen a sonka sós, néhány szem fekete bors dukál. Ez főhet akár egy órácskát is, miközben előkészülök. 1 narancsot, citromot jó laposan megmosok, mert ez a másik fontos elem, hogy azt az igazi mediterrán életérzést elérhessem, ami vezérel nap, mint nap. Aztán a nagy-nagy durranás! Egy jónagy fej vöröshagymát pucolok, majd gazdagon teleszurkálom szegfűborssal. Ne sajnáljátok belőle, briliáns ízt varázsol ebbe a felséges szilveszteri, újévi lencsébe!

PTV Fotó: Bán Csaba

A lencsét leöblítem, majd mehet bele a forró vízbe. Beledobom a narancsot, citromot egészben, majd 2-3 gerezd fokhagymát, 3-4 szem szegfűborsot, a hagymabombát. Sózni már nem kell! 20-30 perc alatt megfő, én egy kicsit al dentére főzve, kicsit keményebben szeretem. Természetesen, ha a lencse felszívná nagyon a füstölt levet, akkor pótolom egy kis vízzel.Mikor kész, lezárom a tüzet, kiveszem a gyümölcsöket, a húst. MUSTÁRRAL behabarom, semmi mással! Egy kávéskanál barna cukor még hozzá, ettől még pikánsabb, semmi rántás, aztán kész is ez a mesés lencse, egy kicsit másképpen. Ezúttal sült, roppanós Bécsi virslivel tálaltam.

PTV Fotó: Bán Csaba

Közben kívántam gondolatban mindenkinek bőséget, gazdagságot az ÚJ ÉVRE.

Akkor hát egy másik, karácsonyi nagy durranás következzék, ami nem más, mint a

SÜLT PECSENYEKACSA, SPENÓTOS, FOKHAGYMÁS KRUMPLIPÜRÉVEL

PTV Fotó: Bán Csaba

Itt akkor hadd említsem meg jeles szakács barátomat, Peller Tomit, hiszen ígéretet tettem neki, hogy feltétlen megemlékezek Róla az írásaimban. Bár kevés ember van szerte e világon, aki nem ismerné. Egyrészt, mert az első megjelent cikkemben olvasható Pecsenyekacsa káposztás metéltet töltve az Ő ötlete alapján került be, vagy 30 éve a tarsolyomba. Ez egy igazi húsvéti étel, ha emlékeztek. Másrészt Tomi igazi, emblematikus figurája ennek a városnak, a fél világnak. Mindezt szenzációs szakmai tudásával, hatalmas méreteivel vívta ki magának. A világ élvonalába tartozhatna ma is, ha nem lett volna olyan bohém, mint amilyen volt. A város legelitebb helyein dolgozott, de örök szerelmei,a kisegítő konyhás-kukta lányokhoz fűződő vonzalma, a napi 6-8 üvegpezsgő mindig a munkaviszonyai megszűnéséhez vezettek. A pezsgő még hagyján, hanem az ilyenkor rátörő féltékenységi rohamok okozták a vesztét. Hiszen mindig a tulajdonos, üzletvezető főnökeiben

látta a potenciális riválist, aztán ezt szóvá is tette. Legtöbbször alaptalanok voltak a vádak, de hát ki akart volna egy 150 kilós toronnyal vitába szállni, aki sokszor a konyhaajtón is nehezen fért be, mert ehhez még párosult, vagy 190 centi magasság. Munkahelye, a konyha, Ő maga ragyogott a tisztaságtól, ezt mindenhol, mindenkitől meg is követelte. Csak azok a fránya kuktalányok, az a mérhetetlen pezsgő, az ne lett volna. Akkor isteni magasságokban találkozhatnánk vele. Béla barátunk Petőfi- Csarnokos időszakában ért a csúcsra, már ami az eltöltött időt jelenti egy helyen. Ott aztán volt katalán szakács, aztán egy diszkós szóváltás során, vesén szúrták, aztán… Ezekről azonban majd később.

Szóval a gyönyörű kacsát belül jó alaposan besóztam, meghintettem gazdagon majoránnával, fekete borssal. Kívülről a mellét szépen beirdaltam, besóztam jó alaposan. Azután irány a hőlégkeveréses mobil sütőm. Először 150, majd 1.5 óra múlva 180 fokon pirosra, ropogósra sütöttem. Mivel a zsigereit is mellékelték, hát a nyakát, zúzáját, szívét is az edény aljára dobtam, majd a májat a sütés vége előtt negyed órával mellétettem. Eközben kilónyi krumplit meghámoztam, kocára vágtam, majd jó sós vízben feltettem főni. Egy zacskó mirelit spenót felét lecsöpögtettem, majd 4 gerezd zúzott fokhagymát kevés olívaolajon. megfuttattam, aztán rá a parajt. Kevés só, bors került rá, jól átkevertem, majd félretettem. A megfőtt krumpliról a főzőlevet leöntöttem, majd még melegen összetörtem. Hozzáadtam egy darab vajat (5dkg), majd langyos tejjel, olyan félliternyivel csodás krémessé kevertem. Végezetül hozzákevertem a fokhagymás spenótot, és már tálaltam is.

PTV Fotó: Bán Csaba

A sármőr Zolika, aki amúgy Gábor és nem mellékesen a vejem, csak úgy nyögdécselt örömében, hiszen a krumplipüré a mindene. Készítettem már neki rukkolával, salátával, medvehagymával szárított póréval. Mindegy, hogy mivel, ha rántott hús, krumplipüré van az asztalon, akkor már fülig ér a szája.

Drága Barátaim!

Próbáljátok ki ezt a változatot is, és néha emlékezzünk azokra is, aki nincsenek, vagy nem lehetnek közöttünk!

Szeretettel ölelek MINDENKIT, legyen olyan új évetek, mint még soha. Egészségben, bőségben, gazdagságban, szerelemben, sikerekben. Újévre is maradjon hit, erő, jókedv a főzéshez, együnk, egyetek jókat, igyunk még jobbakat, hiszen amit már megfőztünk, megettünk, azt el nem vehetik tőlünk, el ne engedjük!